Nem omlott össze az északír autonóm kormány
Péntek délelőtt a Belfast melletti Hillsborough kastélyban megrendezett sajtótájékoztatón Gordon Brown kormányfő „ihletettnek” nevezte az egymással ellentétben álló, ám kényszerűségből együttműködő két párt, a koronahű, protestáns Demokratikus Unionista Párt (DUP), illetve a republikánus, katolikus Sinn Féin vezetőinek megállapodását. A brit miniszterelnök és ír hivatali kollégája, Brian Cowen a múlt hét elején három napon és éjszakán át győzködte Peter Robinsont, a DUP vezetőjeként a belfasti kormány fejét és helyettesét, Martin McGuinnesst, a Sinn Féin második emberét, hogy találjanak kompromisszumos megoldást a rendfenntartás és az igazságszolgáltatás átruházására a westminsteriből a stormonti adminisztrációra. A konok északír politikusok ellenállása kishíján a nem csekélyebb erőfeszítés árán létrejött 1998. nagypénteki megállapodás összeomlásához vezetett.
Gordon Brown úgy értékelte, hogy „az erőszak évtizedei, tárgyalások évei és a patthelyzet hetei után véget ér egy hosszú, problémákkal terhelt történet és új fejezet veheti kezdetét” Észak-Írországban. Az autonóm kormány április 12-én veszi át az igazságszolgáltatási és biztonsági funkciók ellátását, a Sinn Féin követelésének megfelelően, míg a DUP elérte a számára kulcsfontosságú lojalista felvonulások megrendezésének reformját. A protestáns párt sérelmezte a múltban többször is véres összetűzésekhez vezető ceremóniák engedélyezésével megbízott ún. Parades Commission működését, mert azt a republikánus érzelmek iránt elfogultnak ítélte meg. Az új rend kidolgozására munkacsoport jött létre, mely viszonylag gyorsan, egy hónap alatt kidolgozza javaslatait, hogy azok júniusra, a felvonulások szezonjának kezdetére törvényerőre emelkedhessenek.
A béke nem teljes, mert két koronahű párt, az Ulsteri Unionisták és a Hagyományos Unionisták (Traditional Unionist Voice) nem elégedett a megállapodással. Míg az előbbi főként a rendelkezésére álló információk hiányára panaszkodott, utóbbi úgy érezte, a DUP „elolvadt, mint a hóember” a rá nehezedő nyomás alatt. A DUP nehézségeit csak gyarapította, hogy a kemény tárgyalások kezdetén hivatalosan felfüggesztette pozícióját vezetője, Peter Robinson, akinek felesége, egyben westminsteri és stormonti képviselőtársa, Iris szexuális és pénzügyi botrányba keveredett. Saját feddhetetlenségének igazolása után Peter Robinson a hét közepén visszafoglalta helyét a párt élén.
