Az egyik parkoló melletti deszkakerítésre kékkel mázolták fel: Autonómia! A rendőrök rá se hederítenek, több embert viszont kiszúrnak a sorokból, és igazoltatnak. Egy farmernadrágos fiatalembernél nincsenek iratok, hiába bizonygatja, hogy nagymegyeri lakos, rendőrkocsiba tuszkolják. –Előállítjuk őt a járási rendőrkapitányságra, ellenőrizzük az adatait, ha minden rendben, akkor elmehet, de pénzbírságra számíthat – közli érdeklődésemre a parancsnok.

A bejáratnál lökdösődés, ordibálás. – Árpád-sávos zászlókat nem engedünk be! - kiabálja a marcona tekintetű biztonsági szolgálat egyik tagja a hatvannégy vármegyés fiataloknak.

– Vagyunk már vagy hétezren, és még mindig sokan jönnek – kurjantja a mikrofonba Benkő Géza, a révkomáromi Jókai Színház tagja, az egyik műsorvezető. Stadionrengető Ria, ria, Hungária! a válasz.

Néptáncosok, nótaénekesek csiholják még jobb hangulatra az egybegyűlteket, akiket Pázmány Péter, a tiltakozást szervező Magyar Koalíció Pártjának helyi tisztségviselője köszönt. - Ez a stadion ma a szlovákiai magyarság összefogásának jelképe, ahol kiállunk a jogainkért! - kiáltja, majd az unió struccpolitikáját ostorozza. Gyászszalaggal átkötött EU-zászlókat lengetnek néhányan.

Hrubík Béla, a szlovákiai magyar társadalmi és kulturális szervezet, a Csemadok elnöke az első szónok:-- Ma is leszólítanak az utcán és a hivatalban, ha másképpen beszélsz mint ők, ma is szeretnének megbüntetni anyanyelvünk használatáért – szakad ki belőle az emelvényen. Mézes Rudolf, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségének elnöke a másfél évtizeddel ezelőtti révkomáromi nagygyűlésre emlékeztet, amikor az úgynevezett alternatív oktatás, valójában a magyar tannyelvű oktatás megszűntetésének szándéka ellen tiltakoztak, sikeresen. – Robert Fico ugyanolyan hibát követett el, mint akkor Meciar, aki szintén Ján Slotáékkal szövetkezett. Miként akkor is, most is abban versengenek, hogy ki üthet nagyobbat a magyarokon – hallom a nézőtérről.

Petőcz Kálmán, a társrendező szlovákiai magyar civil szerveződések kerekasztala nevében állásfoglalást olvas fel, amely hangsúlyozza: - A törvény feszültséget kelt, és megalázó a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségekre nézve. Sérti jogaikat, nemzeti identitásukat, önérzetüket és emberi méltóságukat. Hazájukban másodlagos állampolgárrá degradálja őket kultúrájuk legfontosabb eleme, a nyelvük használatában. De sérti a többségi nemzet tagjait is, hiszen arra kötelezi őket, hogy besúgók és feljelentők legyenek, hogy gyanúval szemléljék szomszédjaikat, munkatársaikat, barátaikat, ahelyett, hogy békességben és barátságban élnének. A szlovák nyelvet tiszteljük és becsüljük. Elvárjuk, hogy az állam a mi magyar anyanyelvünket is tisztelje és becsülje.

Ondrej Dostál szociológus, a pozsonyi Konzervatív Intézet igazgatója következik, aki rámutat, hogy nem a magyarok szítják a feszültséget Szlovákiában, hanem a szlovák kulturális miniszter a nyelvtörvényével, amellyel a tisztességes szlovákoknak is gondja van. Felállva tapsolják, percekig. Miként Bíró Rozáliát, az RMDSZ Bihar megyei képviselőjét is, aki leszögezi: - Ha bármelyikünket bántják, akkor mindegyikünket bántanak!

Ezt a gondolatmenetet folytatja Lauer Edith is: - Mi amerikai magyarok nagy távolságból, ám ugyanolyan nagy aggodalommal figyeljük, ami Szlovákiában történik. Nem értjük, hogy amikor az egész világ a gazdasági válság hatásait próbálja kezelni, addig a szlovák kormány egy diszkriminatív törvényt vezet be. Ez csupán az asszimilálás szándékát mutathatja.

A felszólalók hosszú sorát Grendel Lajos Kossuth-díjas író zárja, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy mostanság Gustáv Husák és más kommunista pártvezérek utódai dáridóznak Szlovákában, amelynek a rákfenéje a a nacionálbolsevizmus. Ostorozza a politikusokat, akik leginkább a felelősek azért, hogy két évtizeddel a rendszerváltás után sem vált valóra a szlovák–magyar megbékélés, ráadásul a helyzet napról napra romlik. - Szakadékba tart Szlovákia a nyelvtörvénnyel! – emelte meg a hangját a Kossuth-díjas író.

Végül Csáky Pál emelkedik szólásra, aki kifejti, hogy ez a leglább tízezres tiltakozó nagygyűlés nem a szlovák nép elleni összejövetel, hanem a jelenlegi kormány antidemokratikus módszereivel, továbbá a rosszakarattal szembeni tiltakozás. Beszéde után ismertették a rendezvény nyilatkozatát: “Elutasítjuk a szlovák parlament által elfogadott nyelvtörvényt. Felháborítónak tartjuk, hogy súlyos pénzbírságokkal kívánják büntetni a közéleti nyelvhasználat néhány területét.

Szorgalmazzuk, hogy készüljön el egy átfogó nemzetiségi törvény, az EBESZ kisebbségi főbiztosa ajánlásának megfelelően. Felszólítjuk a szlovák kormánykoalíció politikusait, hogy hagyjanak fel a magyarokkal szembeni gyűlöletbeszéddel. Szlovákia minden tisztességes polgárának azt üzenjük, hogy mi nem támadjuk a szlovák nyelvet, sem a szlovák anyanyelvű polgártársainkat. Meggyőződésünk azonban, hogy nem attól lesz erősebb a szlovák nyelv, ha pénzbírsággal kényszerítik ki annak használatát. A kormánykoalíció tudatosítsa végre: az erőszakra alapozott nyelvvédelem soha nem éri el a célját, viszont mindig megrontja az egymás mellett élő népek viszonyát” – hangsúlyozza a vastapssal fogadott dokumentum.

Több mint négy óra múltán egyesek hangos szóval, mások elgondolkodva bandukolnak a kijáratok felé. - Hajnalban indultunk, ugyanakkor érünk haza, de megérte, mert elszántságot mutattunk – mondja a mellettem haladó férfi, mielőtt társaival beül a kassai rendszámú gépkocsijába.

Dunaszerdahely, 2009. szeptember

Slota nyugtalankodik

Ján Slota szerint a Magyar Koalíció Pártja azért szervezte a dunaszerdahelyi nagygyűlést, hogy mozgósítsa híveit, és a továbbiakban zavargásokat keltsen Dél-Szlovákiában. Az ellenzéki szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) elnöksége elnöksége nyugtalanságának adott hangot a rendezvénnyel kapcsolatban. Véleményük szerint a szlovák–magyar kapcsolatokban párbeszédre, és nem tiltakozó nagygyűlésekre van szükség. Tiltakozó nagygyűlést tartani Szlovákia nemzeti ünnepén, a szlovák alkotmány elfogadásának napján nyílt provokáció, amely súlyosan veszélyezteti együttélésünket – olvasható a közleményben. (Sz. J. P.)