Megint zsúfolt a Tahrir tér
Pár napja megint ezrek táboroznak a kairói Tahrir téren, akárcsak januárban. Az emberek egy része elveszítette a türelmét, s újra tüntet, mert az átmenet túl lassú, s elmaradnak az elszámoltatások. Az ideiglenes katonai tanács ezért is jelentette be csütörötökön, hogy több mint hatszáz magas rangú rendőrtől válnak meg. Jobbára azoktól, akiknek közük lehetett a januári incidensekhez, tüntetők meggyilkolásához. Január-febrárban több mint 900 tüntetőt öltek meg Egyiptomban.
Kérdés, hogy a bejelentés enyhíti-e a szinte tapintható feszültséget Egyiptomban? Az elmúlt hetekben éppen ilyen „nyugtatónak” szánták a Mubarak-rezsim számos miniszterének elítélését, a tömeg még sem szűnt meg lázadozni. Hol amiatt berzenkedik, hogy az átmenet túl lassú, hol meg amiatt, hogy túl gyors. Mármint hogy túl közeli a szeptemberi parlamenti választások időpontja, az új pártoknak nincs idejük felkészülni, emiatt kevés esélyük marad arra, hogy szembeszálljanak a Muzulmán Testvériséggel és más iszlámista szervezetekkel, illetve a Mubarak-rezsim alatt uralkodó Nemzeti Demokratikus Párttal. S az átmeneti hatalom megint csak meghátrált: a parlamenti választásokat október-novemberre halasztotta.
A szomszédos Tunéziában a megszólalásig hasonló a helyzet. Ott nyugtatóként a januárban elűzött elnök és felesége permanens bírósági tárgyalása és súlyos ítélete szolgál. Az eredetileg júliusra kiírt alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat azonban már korábban október 23-ra halasztották.
Az elégedetlenség hulláma azonban ismét magasra csapott, a napokban több ezres tömeg tüntetett egy mindenki előtt nyitott Tunéziát követelve. Sok tunéziai nyugtalan az iszlám befolyás erősödése miatt. Ennek példájaként emlegetik, hogy szalafista szélsőségesek június végén Tuniszban megtámadtak egy mozit, hogy megakadályozzák a politikai iszlám nyílt bírálójaként ismert tunéziai-francia filmrendező, Nadia el Fani No God, no Master című alkotásának bemutatását. Ez az incidens is jelzi, hogy egyre nő a feszültség a tunéziai iszlámisták és a liberálisok között. Tunézia az arab szekularizmus fellegvára volt a januári népfelkelés előtt és sokan akarják, hogy az állam és az egyház szétválasztása fennmaradjon.
