Meghalt Tadeusz Mazowiecki
Nyolcvanhat éves korában elhunyt Tadeusz Mazowiecki, a kommunizmus utáni Lengyelország első miniszterelnöke. Mazowieckit hétfő reggel kórházban érte a halál, ahova a múlt szerdán láz miatt szállították be – írja a politikus titkárára, Michal Prochwiczre hivatkozva az AP hírügynökség.
Ahogy az amerikai hírügynökség méltatja, „a hivatására nézve jogász, alkatilag inkább író és gondolkodó” Mazowiecki kiválóan felkészült volt arra, hogy leszámoljon a kommunizmussal és demokrácia felé lendítse Lengyelországot.
1927. április 18-án született, mélyen katolikus családban. A világháború alatt, tinédzserként kórházi futár volt; a bátyját a nácik a stutthofi haláltáborba küldték, ahonnan soha nem tért vissza. Mazowiecki a világháború után Varsóban jogot tanult, de az egyetemet nem végezte el; újságíró lett, egy katolikus folyóirat szerkesztője, később pedig, a hatvanas években politizálni kezdett. Bekerült a parlamentbe is, 1970-ben azonban eltávolították, azután, hogy tiltakozott a diáklázadások leverése és annak a több tucat munkásnak a halála miatt, akit 1970-ben öltek meg az áremelések miatt kitört tüntetéseken.
1980 augusztusában csatlakozott ahhoz a sztrájkhoz, amelyet több ezer hajógyári munkás tartott az egyik kirúgott kollégáért, Anna Walentynowiczért, követelt jobb béreket és emlékművet az 1970-ben meggyilkolt munkásoknak. Részt vett a Szolidaritás független szakszervezet létrehozásában, főszerkesztője volt a Szolidaritás hetilapjának, és a kommunista vezetéssel folytatott tárgyalásokon tanácsadó volt Lech Walesa, a mozgalom alapítója és első elnöke mellett. Együtt vészelték át az 1981. december 20-án kihirdetett hadiállapotot is, amelynek az első pár hónapját börtönben töltötték.
Mazowiecki 1989-ben részt vett az ellenzék és a kommunista vezetés közötti kerekasztal-tárgyalásokon, amelyek Lengyelország parlamenti demokrácia lett, az év szeptemberében pedig ő lett első nem kommunista miniszterelnök – nem csak Lengyelországban, hanem az egész egykori szovjet érdekszférában is. „Szilárd meggyőződésem volt, hogy megcsináljuk, sikerülni fog, és lerakjuk egy új ország alapkövét ezeken a romokon” – vallott a kerekasztal-tárgyalásokról egy 2004-es interjúban. Miniszterelnök 15 hónapon át, 1990-ig volt; azután távozott a hatalomból, hogy egy alig ismert közéleti személyiség, Stan Tyminski mögött végzett az elnökválasztáson. A megméretést végül Walesa nyerte.
Mazowiecki később, 1992-től 1995-ig az ENSZ Jugoszláviáért felelős különmegbízottja volt, de a tisztségéről lemondott azután, hogy a szerbek elfoglalták Srebrenicát és megöltek kivégeztek nyolcezer muzulmán fiút és férfit, annak ellenére, hogy a területet az ENSZ biztonsági zónának nyilvánította. „Ezekért az emberekért én nem tehetek mást, mint hogy elmondom a nyugati világnak, ez így nem mehet tovább” – nyilatkozta erről. Ezután visszatért Lengyelországba, ahol parlamenti képviselőként részt vett az 1997-es alkotmány megírásában. 2010 októbere óta a jelenlegi lengyel államfő, Bronislaw Komorowski tanácsadójaként dolgozott. Sokan vádolták azzal, hogy elnéző a kommunistákkal szemben, és az az „éles vonal”, amelyet a múlt és a jelen közé húz, csak szemhunyás a kommunista bűnök felett. „Demokráciát ajánlottam a lengyeleknek, minden lengyelnek, anélkül, hogy jónak nyilvánítottam vagy rossznak bélyegeztem volna őket. Meghúzni ezt a vonalat fejlődés volt. Nem forradalom, amely korábban mindig boszorkányüldözésekhez vezetett” – utasította el a szemhunyás vádját.
