Meghalt Habsburg Ottó
IV. Károly fiát a Habsburgok németországi otthonában, a Münchentől délnyugatra, a Starnbergi-tó partján fekvő Pöckingben érte a halál. „Békésen távozott” - mondta haláláról egyik munkatársa a dpa német hírügynökségnek. Habsburg Ottót hét gyermeke, 22 unokája és két dédunokája gyászolja. Felesége, Regina tavaly halt meg.
Habsburg Ottó 1912-ben született Ausztriában, Reichenau an der Rax-ban. Teljes neve Franz Joseph Otto Robert Maria Anton Karl Max Heinrich Sixtus Xavier Felix Renatus Ludwig Gaetan Pius Ignatius von Habsburg-Lotharingen. Az Európai Parlament tagja volt, az utolsó Habsburg-trónörökös, 1961-ig trónkövetelő. Habsburg Ottó német, osztrák és magyar állampolgár is volt. Húsz évig - 1979-től 1999-ig - a bajor Keresztényszociális Unió képviselője volt az Európai Parlamentben, ahol rendszeresen kiállt a kelet-európai országok érdekeiért, a kisebbségi jogokért, 1989 után pedig az Európai Unió bővítéséért.
Habsburg Ottó 1912-ben a trónöröklés sorrendjében a negyedik helyen szerepelt. Apját, IV. Károlyt (Ausztriában: I. Károly császárt) törvényesen 1921-ben (az 1921. évi XLVII. törvénycikk alapján) Magyarországon is megfosztották trónjától. Az ő halála után, 1922-ben lett hivatalosan trónörökös.
Miután Hitler 1933-ban hatalomra jutott, Habsburg Ottó az ellenállás megszervezésén kezdett fáradozni. Ezzel kapcsolatos ajánlatát - hogy Bécsben átveszi az utolsó kancellár, Kurt von Schuschnigg hivatalát - azonban elutasították, ezért családjával együtt Portugálián át Amerikána menekült. Itt a világégés során Washingtonban tartózkodott Franklin Delano Roosevelt elnök környezetében - máig nem világos, milyen szerepben. Visszatérése után se otthona, se vagyona nem maradt; íróként és előadóként tevékenykedett. 1951-ben feleségül vette Regina szász-meiningeni hercegnőt, akitől öt lánya és két fia született.
A trónigényéről 1961-ben mondott le, miután 1960-ban a Habsburg-Lotaringiai-ház több tagja elfogadta a Habsburg-törvényt, és aláírta a lemondó nyilatkozatot. Ennek jogérvényessége körül azonban Ausztriában jogvita keletkezett, a „Habsburg-válság”, és ez több évig késleltette hazautazását. A osztrák közigazgatási bíróság végül Habsburg Ottó javára döntött, aki 1966. október 31-én négy évtizednyi távollét után visszatérhetett hazájába. Az eset nyomán az osztrák parlament alsóháza, ahol szociáldemokrata-szabadságpárti koalíció volt többségben, éveken át vizsgálta a Habsburg-törvény rendelkezéseinek pontos értelmezését. 1996-ban a kiutasítás hatálya már csak a család két tagját érintette, a Minisztertanács a Habsburg-törvény 2. paragrafusát „nem élő jognak” minősítette, és beutazási engedélyt adott nekik - írja a Wikipédia.
Bár Ottó 1961-ben lemondott trónigényéről, az osztrák monarchisták azonban továbbra is I. Ottó osztrák császárt, a magyar legitimisták II. Ottó magyar királyt tisztelik személyében.
Részvétnyilvánítások
Az osztrák történelemhez való sokszoros kötődését és az európai egyesülésért kifejtett tevékenységét emelték ki osztrák állami vezetők a hétfőre virradóra elhunyt Habsburg Ottóra emlékezve.
Életútjában az osztrák és az európai történelem nagy fordulópontjai tükröződtek - állt Werner Faymann kancellár részvétnyilvánító közleményében. A kormányfő történelmi személyiségként méltatta az elhunytat. Kiemelte, hogy Habsburg Ottó "határozott ellensége volt a nemzetiszocializmusnak és a fasizmusnak, s a II. világháború után elszántan fellépett egy békés és egyesült Európáért és a vasfüggöny lebontásáért".
"Ha belegondolunk, hogy Habsburg Ottó 1912-ben, vagyis az első világháború előtt született, és egész életében a politika iránt érdeklődő és politikailag tevékeny volt, láthatjuk, hogy munkássága és politikai érdeklődése milyen kiterjedt volt" - írta Heinz Fischer szövetségi elnök. Az utóbbi évtizedekben tevékenységének középpontjában egy egyesült Európa megteremtése állt, s minden erejével ennek szentelte magát - folytatódott az elnöki közlemény.
Az osztrák államfő felidézte azt is, hogy Habsburg Ottó ötven évvel ezelőtt, 1961-ben mondott le a Habsburg-Lotharingiai ház trónörökösödési jogáról. Egyben utalt arra, hogy a nyilatkozat - és az ahhoz kapcsolódó más kérdések, így Habsburg Ottó beutazási jogának elismerése - politikai viták tárgya volt Ausztriában az 1960-as években. "Az utóbbi évtizedekben Habsburg Ottó és az Osztrák Köztársaság viszonya ésszerűbb és pozitívabb fejlődést mutatott" - fogalmazott Heinz Fischer a közleményben.