Az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb opera- és fesztiváligazgatója hetvenéves volt. Rákban hunyt el.

Március 8-án rákban meghalt Gerard Mortier, az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb opera- és fesztiváligazgatója. A flamand művész Brüsszelben, hetvenévesen hunyt el. Három évtizeden átívelő karrierje alatt volt a brüsszeli, a párizsi, a madridi opera vezetője és 1990–2001 között a salzburgi fesztivál igazgatója is. Utolsó munkája az egy novellából, illetve a belőle készült Oscar-díjas filmből készített opera, a Túl a barátságon színpadra vitele volt. Ezen közel hat éven át dolgozott a madridi Teatro Royalban, és még megérte a januári premiert, amelyre a szervezetét emésztő kór ellenére ment el. A színházigazgatói posztról már szeptemberben lemondott, bejelentve, hogy rákkal kezelik.

Mortier – aki a franciának tűnő nevét hollandosan ejtette és írta – az opera fenegyereke volt. Nekrológjában a New York Times látnokként emlékezik meg róla, amiért lenézte a pompózus, semmitmondó díszleteket, de bármire képes volt azért a „merész teatralitásért”, amelyért a közönség és a kritika is imádta. 2001-ben Salzburgban ürülékkel, kábítószerekkel és náci orgyilkosokkal vitte színpadra Johann Strauss A denevérjét, a Varázsfuvola Éjkirálynője pedig az ő művészi elképzeléseinek a kedvéért bújt szkafanderbe egyszer.

Azon kívül, hogy provokatőr, sokan Mortierről sokan mondták, hogy egyszerűen túl sokat kér a munkájáért, és igaz, ami igaz, az anyagi konfliktusok végig jellemzőek voltak pályafutására. – Ha egy opera költségét részletekbe menően kezdik firtatni, akkor valami már bűzlik Dániában – nyilatkozta erről a Népszabadságnak hat évvel ezelőtt, amikor másfél év után azért távozott a New York-i városi operaház (NYCO) éléről, mert az intézmény csak 36 millió dollárt szedett össze az igazgatói szerződésében gázsiként szereplő hatvanmillió helyett. Hitvallása az volt, hogy nem szabad mindent a piac logikája alapján megközelíteni, Ezt a brüsszeli Theatre de la Monnaie a saját bőrén tapasztalta meg, az addig nyereséges operaháznak ugyanis adósságokba kellett vernie magát azok miatt a fényűző felújítási munkálatok miatt, amelyeket az 1981 és 1991 között regnáló Mortier rendelt el. A renovációba belefért egy padló is a felkapott amerikai minimalista művésztől, Sol De Witt-től.

Azt az utolsó darabja, a Túl a barátságon is ékesszólóan jelezte, hogy Mortier szeretett provokálni, de a darabról végül azt mondta, hogy nem a homoszexualitás, hanem a tiltott szerelem érdekli benne. „Egy spanyol kritikus tanácsolta, hogy ne két cowboy, hanem két torreádor legyen a főszereplő. Ha megteszem, persze azonnal meglincselnek – mesélte a Túl a barátságon-t kísérő madridi várakozásokról. Hasnyálmirigyrák végzett vele.