„Meghallgattam Donald Trump külpolitikai beszédét. Józanul. Az utóbbi hiba volt” – nem egy névtelen kommentelő írta ezt valamelyik közösségi oldalon, hanem a neves Tufts egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének professzora a The Washington Post hasábjain. Daniel Drezner szerint a republikánus párt elnökjelölt-aspiránsának beszédében nem volt semmi konkrétum, sokszor önmagának is ellentmondott, és gyakran egyszerűen nem volt igaz, amit állított. Mások még sommásabban foglalták össze véleményüket. Egykori elnökjelölt társa, Lindsey Graham szenátor szerint a Trump-beszéd „nyugtalanító” és „szánalmas” volt.

Trump és a súgógép: beszéd a washingtoni Mayflower Hotelben Jim Bourg / Reuters

A washingtoni lap egy másik véleményszerzője szerint annyi őrültség volt a szövegben, hogy hihetetlen, hogy azt valaki előre megírta. Pedig a szerda este elhangzott washingtoni beszédet Trump kivételesen nem fejből mondta. Súgógépről olvasta, pedig korábban többször is kinevette azokat a politikusokat, akik ezt az eszközt használják. Ám most annyira jó benyomást akart tenni, hogy még ebbe is belement. Igaz, szemmel láthatóan nem ment mindig gördülékenyen a felolvasás.

Nem csak a súgógépből látszott, hogy Trump immár próbál mindent megtenni az „elnöki tekintély” megszerzése érdekében. A keddi, öt államban megtartott előválasztásokon óriási fölénnyel győzött, ami azt jelenti, hogy egyre biztosabban menetel pártja elnökjelöltsége felé. Hetek óta látványosan próbálja maga mögött hagyni korábbi „őrült” kijelentéseit és „komoly jelöltnek” tűnni. Ezért is beszélt külpolitikai témákról az általa oly sokszor kiátkozott washingtoni elitnek.

Bizonyos értelemben sikerrel járt, hiszen most nem emlegette a mexikói határra tervezett kerítést és a több mint tízmillió illegális bevándorló kitoloncolását. A korábbiaknál komolyabb beszédet mondott, de korántsem elég komolyat. Külpolitikai alapvetése az, hogy „Amerika az első”, de pontosabban nem magyarázza meg, mit ért ezen és hogyan érné el.

Ellentmondásokból sem volt hiány: magára hagyná azokat a NATO-tagokat, amelyek nem költenek eleget hadseregükre, miközben mindenkinek védelmet ígér. Egyszerre lenne „kiszámítható” partner és „lepné meg” lépéseivel szövetségeseit. Kritizálta az Iránnal kötött nukleáris megállapodást és azt is, hogy megromlott Washington viszonya Izraellel. Oroszországgal kapcsolatban viszont megengedő volt: megkísérelné kideríteni, vajon lehet-e vele egyezséget kötni. Ez utóbbi ugyanaz az ötlet, amelyet egykor Barack Obama is megpróbált – hiába.