Az üzenet nemcsak a szabadlábon élő gyilkosoknak, hanem legalább annyira a kormányzatoknak szól, amelyek nem érdekeltek a számukra esetleg kellemetlen riporterek elhallgattatásának felderítésében. Ilyen alapesetnek számít például az oknyomozó újságírónő, Anna Politkovszkaja moszkvai meggyilkolása 2006-ban a lakásához vezető lépcsőházban. Az ügyben csak nemzetközi nyomásra kezdett vizsgálódni az orosz hatóság, s kérdéses, hogy az igazi felelőst vették-e őrizetbe – egy nyugalmazott rendőrezredes személyében – öt évvel a gyilkosságot követően.

– Igazságot kell szolgáltatni az áldozatoknak, a hozzátartozóknak és a kollégáknak, akikre esetleg hasonló veszély leselkedik – mondta Navi Pillay, az ENSZ emberjogi főbiztosa. Szerinte az újságírás, a riporteri munka a világ egyik legveszélyesebb foglalkozásává vált. Az ENSZ cselekvési tervet kíván kidolgozni az újságírók biztonságának erősítésére. Ám, mint a főbiztos említette, legalább olyan fontos lenne rákényszeríteni a hatóságokat, hogy ne hunyjanak szemet a média munkásainak megölése fölött, hogy a tettesek, a háttérben álló felelősek ne úszhassák meg büntetlenül.

A nemzetközi tiltakozási napot a Fülöp-szigetek déli részén, Maguindanaóban végrehajtott mészárlás második évfordulójára időzítették. Annak idején a helyi választási kampány során egy ellenzéki politikus stábját és az őket kísérő harminckét újságírót gyilkolták meg. A vád gyanúja szerint a tettesek Maguindanao kormányzójának klánjából kerültek ki, ám a nyomozást sokáig hátráltatta, hogy a helyi kiskirály fontos támogatója volt Gloría Macapagal Arroyo akkori elnöknek.

Az idén eddig hetvenhét újságírót öltek meg a világban, közülük negyven esetében egyértelműen kimutatható, hogy a gyilkosság indítéka munkavégzésükkel volt kapcsolatos. A New York-i székhelyű Committee to Protect Journalist (CPJ) 1992-ig visszamenőleg tárolja az eseteket. Az eltelt majd két évtized alatt a megölt 887 újságíró közül bizonyíthatóan 625-tel munkája, megbízatása miatt végeztek. A döntő többség nem hadszíntéri áldozat, noha a kolumbiai gerillaháborúról, Irakból, Afganisztánból avagy Líbiából tudósító tévések, riporterek veszélyes helyzete alapján ez lenne feltételezhető. A CPJ említett statisztikája 155 újságíró, fotóriport és tévés halálát sorolja ebbe a körbe. A bírálat részben szól a szerkesztőségeknek is, amelyek mindinkább a vállalkozó szabadúszókra támaszkodnak. A líbiai Bengháziban dolgozó négyszáz külföldi újságíró, tévés több mint fele szabadúszó, akiknek a háborús viszonyok közt sem volt megfelelő „biztosítási hátterük”. Líbiában fél év alatt tizenkét riporter vesztette életét, miközben az afganisztáni háború egy évtizede során tizenkilenc.

Az „elég a büntetlenségből” napja alkalmával a nemzetközi újságíró szervezetek elsősorban azt kifogásolták, hogy a kockázatot tudatosan vállaló harctéri tudósítóktól eltérően másokat egyszerűen leleplező írásaik, oknyomozó riportjaik miatt levadásznak. Bérgyilkosok, avagy adott érdekcsoportok megbízottjai. Nyilvánvalóan nem kevés esetben a hatóságok tudtával, sőt akár utasítására. Ennek is tulajdonítható, hogy minden tíz újságíró-gyilkosságból kilenc felderítetlen, a merénylő azóta is szabadlábon van – írja a brit Guardian a CPJ adataira hivatkozva.

Irak vezeti a megoldatlan újságíró-gyilkosságok listáját, tíz év alatt kilencvenkét áldozat merénylője ismeretlen. A sorrendben Szomália, Sri Lanka, Kolumbia, Afganisztán és a Fülöp-szigetek követi. Pakisztánban 2000 óta tizenhat riportert öltek meg, közülük csak egyetlen esetben – nyilvánvalóan amerikai nyomásra – a Wall Street Journal riporterének, Daniel Pearlnek az állítólagos gyilkosát fogták el. Nem szerepel még az összesítésben Szalem Sahzad, akinek holttestét november elején találták meg Iszlámábádban. Vétke az lehetett, hogy a pakisztáni haditengerészet és a titkosszolgálat, illetve az al-Kaida közti összefonódásokról cikkezett.

A korrupció, a kábítószercsempészet, a hatalom és az alvilág közti összefonódások adják a magyarázatot a gyilkosságok többségére. Mióta Calderon mexikói elnök 2006-tól a korrupt rendőrség helyett, illetve mellette a katonaságot is bevetette a kábítószer-bandák ellen, a latin-amerikai ország is felkerült a felderítetlen újságíró-gyilkosságok nemzetközi listájára. Havonta egy újságíró áldozat: összesen ötvennyolc eddig. Újságírói védelmében számos mexikói sajtótermék bejelentette, hogy nem közöl elemzéseket, leleplező riportokat a kábítószer-csempészet összefüggéseiről, csak gyilkossági krónikákat. Nuevo Laredóban októberben egy járókelő a parkban bukkant rá egy lefejezett holttestre, s néhány méterrel odébb a hiányzó fejre, mellette egy vérrel írt papírral: „Én vagyok a Laredói Nő, aki riportokat írok a kábítószerről – ZZZ”. A három Z a hírhedt Zetas kartellnek a névjegye. A 39 éves Maria Elizabeth Macías a helyi Primera Hora napilap szerkesztője volt, ő idén már a negyedik újságírónő, akit megöltek Mexikóban. Az amerikai határmenti Nuevo Laredóban egyébként szeptemberben két férfi holttestét is kiakasztották egy hídra, testükön az üzenettel: „Ez lesz a sorsa mindazoknak, akik rólunk fecsegnek az interneten”. November 14-én a mexikóvárosi El Financiero napilap két munkatársát rabolták el, azóta sincs hír róluk. A legsúlyosabb, hogy egyetlen bűneset tettesét sem tudták eddig felelősségre vonni – hangsúlyozza jelentésében a mexikói újságíró szövetség.

A riporterek elleni két legutóbbi merénylet tömören jelzi a fő veszélyforrásokat. Egy gengszterbanda három tagja eresztett sorozatot Gelson Domingos da Silvára, a brazíliai Band TV operatőrére, aki a rendőrség és a hadsereg közös Rio de Janiero-i bevetését örökítette meg november 13-án a Rocinha szegénynegyedben, ahol eddig a kábítószer-maffia volt az úr. (Brazília a 2014-es foci vb-re, illetve a 2016-os olimpiára készülve igyekszik megtisztítani a városokat a bűnöző bandáktól.) Az ukrán Olekszandr Vlascsenko túlélte a merényletet, amelyre Mikolajiv város buszpályaudvarán került sor. A helyi Nas Gorod újságírójától, aki a városi korrupcióról írt oknyomozó riportokat, elrabolták a táskáját Nikon-fényképezőgépével, mobiltelfonjával és jegyzeteivel együtt. Az orvosok – minapi közlés szerint – még küzdöttek az életéért, ám senki nem merte vállalni, hogy kioperálja az agyából a lövedéket.