Az iskolában azt tanulták, hogy az észak-ko­reaiak rettenetes nyomorban élő „vademberek”, akik arra készülnek, hogy lerohanják Dél-Koreát. – Ez a hidegháború korszaka, az 1960–1970-es évek voltak. Észak-koreait csak a tanórákon vagy a mozikban láttam. Amikor már felnőtt fejjel, az 1990-es évek közepén kutatóként először találkoztam észak-koreai disszidensekkel, akkor megértettem, hogy egy nemzet, egy vér vagyunk – meséli Csve Dzsin Uk, a szöuli Koreai Nemzeti Egyesítési Intézet (KINU) elnöke.

Csve Dzsin Uk. Sokat tanultak a német újraegyesítésből Fotó: KINU

Az 1990-ben alakult KINU a világ legtitokzatosabb államával, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársasággal foglalkozó kutatások központjának számít. – A KNDK kapcsán mindenki valamilyen különleges elnevezést keres. Olyan diktatúrával nézünk szembe, amely a hidegháború korszakából visszamaradt, mindent átható propagandára épülő szocializmus és a dinasztikus alapokra helyezett személyi kultusz keveréke – mondta a lapunknak adott interjújában a politológus-történész, aki 2014 márciusától vezeti a szöuli agytrösztöt.

Csve szerint inkább utóbb, mint előbb, ám az észak-koreai rezsim össze fog omlani. A Kim-dinasztia sorsa Kínától függ, Peking pedig még jó ideig a status quo fenntartásában lesz érdekelt. – Nézze, a koreai történelemben, főleg a huszadik században minden drámai hirtelenséggel tört ránk. Szerintem így lesz ez a Kim-rezsim bukásával és az egyesítés lehetőségével is – mondja a kutató.

Ebben az esetben Csve hosszú és fokozatos átmeneti időszakkal számol. A legfontosabb azonban, hogy Kim Dzsong Un és klánja távozzon a hatalomból. Kim után is jöhetnek erős kezű vezetők, akiknek feladata az összeomlás és a menekültáradat megakadályozása lesz. – Sokat tanultunk a német újraegyesítésből, így azt is, hogy az túl gyorsan történt. Nem szabad ráerőltetnünk az új phenjani vezetésre a saját modellünket. Hagyni kell őket, hogy kitalálják, mit szeretnének. A cél az, hogy Észak-Korea is demokratikus ország legyen, mert demokráciák nem háborúznak egymással – fejtegette.

Észak-Korea átalakításának, talpon tartásának költségeit Csve szerint sokan eltúlozzák. A KINU elnöke szerint éves szinten a dél-ko­reai GDP öt százalékát, vagyis évente legalább 700 milliárd dollárt kellene belepumpálni a sajtóhírek szerint a tönk szélén imbolygó gazdaságba. A több mint 50 millió lakosú Dél-Koreában, a világ 11. legerősebb gazdaságában az egy főre jutó éves GDP 36 ezer dollárt, azaz fejenként 1800 dollárba kerülne az északiak támogatása. Elengedhetetlen lesz persze az USA és Japán segítsége is.

Ami Phenjan folyamatos erőfitogtató provokációit, így egyre gyakoribb rakétakilövéseit illeti, Csve szerint nem ezek jelentik az igazi veszélyt. Szöulnak és a nemzetközi közösségnek azt kell minden áron megakadályoznia, hogy a KNDK atomfegyverhez jusson. A nukleáris csapásmérő erő gyökeresen megváltoztatná a katonai erőviszonyokat, egyben Japánt és Dél-Koreát is belekényszerítené a fegyverkezési versenybe.