Megbüntetik a segéllyel visszaélő briteket
Jövőre kerül csak a parlament elé, de már csütörtökön ismertette a jóléti kedvezmények új rendszerének tervét annak kidolgozója Iain Duncan Smith munka- és nyugdíjügyi miniszter. A konzervatív politikus egy észak-londoni (férfi)hajléktalan központban, országgyűlési képviselők előtt tartott beszédében, illetve a nap folyamán adott tévéinterjúiban elmondta, változtatni kell azon, hogy minden ötödik brit családot érint a munkanélküliség. Hangsúlyozta, hogy hosszú távon a segélyeknek való kiszolgáltatottság nemzedékek és közösségek életét határozza meg.
Ha a parlament elfogadja az új rendszert, annak első szakasza 2013 októberében lép működésbe, de a próbaüzem már fél évvel korábban megkezdődik. Az átállás nem egyszerű, hiszen az új, egységes kedvezmény (single universal credit) több, mint száz korábbi segélyt vált fel. Egyelőre nem készült el a kifizetésekért felelős adó- és vámhivatal új számítástechnikai rendszere. Mielőtt az egyszerűsítésből remélt megtakarítások érezhetővé válnak, a kormány több mint kétmilliárd fontos adminisztrációs költséggel szembesül, és ahhoz, hogy remények szerint három éven belül 300 ezer ember helyezkedhessen el és a reformnak ne legyenek vesztesei, 2016 után évi extra kétmilliárd fontra lesz szükség.
Ahogy a G20 csúcstalálkozóra Szöulba érkezett David Cameron kormányfő a Távol-Keletről megüzente: a reform „egyszerűbb és tisztességesebb megközelítést” jelent. A kormány bevezeti a „három csapás szabályát” : a felajánlott munkalehetőség visszautasításának, a munkaügyi tanácsadó javaslata ellenére az állásra való jelentkezés, illetve az állásinterjún való megjelenés elmulasztásának vétkét. Bármelyik szabály első megsértése a segély háromhónapos, második alkalommal hathónapos felfüggesztését vonja maga után, míg harmadik elkövetése a kedvezmény háromévi leállításával jár.
A munkakeresési segély fejében az állam négyhetes közösségi munkára kötelezheti a kedvezményezetteket. Heti harminc órában kell majd szemétgyűjtési, kertápolási vagy épületfelújítási feladatokat ellátniuk. Mindezt egy a „munkanélküli és az adófizető között létrejött szerződés szellemében”, ami azt jelenti, hogy utóbbinak joga van valamit visszakapni a pénzéből kifizetett támogatásokból.
Iain Duncan Smith „bűnnek” nevezte, hogy egyes emberek nem fogadják el a felajánlott munkalehetőségeket. Vonakodásuk, kényelmük miatt hiába teremtett a konjunktúra hosszú évei alatt négymillió munkahelyet a munkáspárti kormány, azok 70 százalékát külföldi munkavállalók töltötték be. A konzervatív-liberális kormány szerint a „munkának mindig ki kell fizetődnie, és mindenkinek jobban kell járnia, ha dolgozik, mint ha segélyből él”.
Csütörtökre sem csillapodtak Londonban az előző napi diákfelvonulás kapcsán magasra csapott indulatok. Nick Herbert, a rendőrség munkájáért felelős belügyminisztériumi államtitkár az alsóházban számolt be többek között a Konzervatív Párt kampánystábjának helyet adó Millbank Tower irodaház megrohamozásáról. Sir Paul Stephenson, a Metropolitan Police főparancsnoka elismerte, hogy a rendőrség rosszul ítélte meg az egyetemi tandíj felemelése elleni tiltakozás erejét. A békésnek ígérkező ötvenezer fős demonstrációt kisajátító erőszakos kisebbség randalírozásának leverésére az eredetileg kirendelt maroknyi kontingens nem volt felkészülve. Mind az ötven, őrizetbe vett bajkeverőt feltételes szabadlábra helyezték. Az incidens során tizennégyen kerültek kórházba, de az anyagi kár is jelentős. A Millbank 30-as számú épülete csütörtökön szánalmas látványt nyújtott kitört ablakaival, ajtóival, a tűzgyújtás maradványaival. A kormányfő nem tart attól, hogy visszatérnek a nyolcvanas évek véres forrongásai. Nick Clegg liberális demokrata vezető önkritikát gyakorolva elismerte, nem volt helyes a választások előtt elutasítani az egyetemi tandíjemelés tervét.
