Megbuktatta pártja az olasz kormányfőt, Matteo Renzi az utód
Új fejezet kezdődött csütörtökön az olasz politikában, ha egyelőre beláthatatlan is, mekkora mértékben. Matteo Renzi, Firenze 39 éves polgármestere, tavaly óta a balközép, egyben vezető kormánypárt Demokrata Párt (PD) titkára sikerrel puccsolta meg Enrico Letta miniszterelnököt, jól megérezve a pillanatot, mikor léphet a helyére. A törékeny kormány élén álló Letta sorsát a PD római vezetőségi ülése pecsételte meg, de már az esti szavazás előtt világossá vált annak kimenetele. A voksok végül 136:16 arányban alakultak, a kárára. Ezt követően bejelentette, pénteken felkeresi Giorgio Napolitano államfőt, hogy benyújtsa lemondását.
A kormányfő el sem ment az interneten élőben közvetített eseményre, viszont keserű nyilatkozatokat adott ki, és lemondta tervezett nagy-britanniai útját is. A pártszékház előtt tumultuózus jelenetekre, dulakodásra is sor került a helyszíni beszámolók szerint, a párttagok feldúltan nyilatkoztak a riportereknek. Letta előző nap még új kormányprogramot mutatott be Olaszország elkötelezettsége címen. Kis szépséghiba: a tavaly tavasszal felállt kormányának koalíciós pártjai ezt nem hagyták jóvá, hanem a PD meghatározó többsége mellett a centrum, illetve az Új Jobbközép elnevezésű tömörülés is kihátrált mögüle.
- Kilábalunk a mocsárból - fogalmazott Renzi, megköszönve elődje munkáját, s felajánlva neki a pénzügyi-, gazdasági csúcstárcát. Ezt Letta nem fogadta el. A leendő miniszterelnök a részben a posztkommunista reformerőket, részben pedig centrista kereszténydemokratákat is tömörítő PD mintegy 140 vezetője előtt radikális reformok szükségességéről beszélt. Letta, akinek kabinetje eleve rossz csillagzat alatt született, és korábban Silvio Berlusconi, az olasz politika elmúlt húsz évét uraló dinoszaurusza próbálta (sikertelenül) megbuktatni, ezeken bukott el.
Olaszország a GDP mintegy 130 százalékára, az EU-ban Görögországot nem számítva páratlanul adósodott el. A mostani kormányválság közvetlen kiváltó oka a nagy olasz munkaadókat tömörítő Confindustria vezetőjének ultimátuma is volt. De nyomta Letta vállát a választójogi reform terhe is. Renzi, aki fiatalon még a centrista-kereszténydemokrata Olasz Néppárt soraiban politizált, épp annak révén jutott a számos reformkommunistát is tömörítő PD élére, hogy a párt szinte vereséggel felérő győzelmet szerzett 2013 februárjában a furcsa választási rendszernek betudhatóan. Hiába nyerte meg a képviselőházat, nem jutott többséghez a szenátusban. Pier Luigi Bersani, az egykori kommunista, aki kora alapján apja lehetne Renzinek, 2012 végén még legyőzte Firenze első emberét a pártvezetésért folytatott küzdelemben, de a választások utánra meggyengült, s a párt Romano Prodi volt kormányfőt, egykori európai bizottsági elnököt sem tudta az államfői székbe juttatni. Így került 2013 során később a PD élére a jogvégzett, háromgyerekes családapa Renzi.
