Hétfőn hivatalosan is megnyílt az út Skócia függetlensége előtt, miután David Cameron brit miniszterelnök és Alex Salmond skót első miniszter Edinburghben aláírta a függetlenségről szóló népszavazást megalapozó szerződést. A londoni bólintás azt jelenti, hogy Skócia megkapja a népszavazás kiírásához kellő alkotmányos jogköröket, és száz hete van a referendum megtartására. Ha ezen az igenek győznek, 300 év után Skócia kiválik az Egyesült Királyságból, és önálló országként folytatja. A népszavazást valószínűleg 2014 őszére írják ki, és 16-17 évesek is részt vehetnek rajta.

Bár a dokumentum értelmében London és Edinburgh között akkor is Skócia érdekeit tartja szem előtt a kétoldalú együttműködésben, ha a brit országrész független lesz, Cameron a maga részéről hétfőn újra hangsúlyozta, célja továbbra is az, hogy Skócia az Egyesült Királyságban maradjon. „Független Skócia vagy Egyesült Királyság? Ami engem illet, határozottan az Egyesült Királyság mellett fogok síkra szállni. Most a skót nép feladata döntést hozni erről a történelmi kérdésről” – áll Cameron később tartandó, de előre kiszivárogtatott beszédében.

Szakértők szerint a megállapodás jelentősége az, hogy Cameron vállalta, bármi is legyen a népszavazás eredménye, azt London maradéktalanul tiszteletben fogja tartani.

A referendumhoz Salmond pártja, a Skót Nemzeti Párt (SNP) tavalyi elsöprő választási győzelme kövezte ki az utat. A balközép SNP tavaly májusban a törvényhozás történelmében példa nélkül álló győzelmet aratva szerzett többséget, az elnyerhető 129 mandátumból 69-et, ami azt jelentette, hogy az SNP nekivághatott a Skócia függetlenségéhez vezető útnak. A függetlenségi népszavazás Salmond fő választási ígérete volt a kampányban. (Salmond kvázi miniszterelnök Skóciában, de mivel ez az Egyesült Királyság miatt foglalt, hivatalos tisztsége az „első miniszter”.)

A Skót Királyság 1707. május 1-én egyesült az Angol Királysággal – ez utóbbinak Wales már része volt –, miután már több mint száz éve, 1603 óta az angol monarchia viselhette a skót koronát is. Az egyesüléssel létrejött a történelmi Nagy-Britannia, felszámolták az önálló skót törvényhozást, és minden jogosítvány átkerült Londonba, a Westminsterbe. Skóciában a parlament csak 290 évvel később, 1998-ban alakult meg újra egy népszavazás után. A kiemelt jelentőségű kérdésekben Londoné a döntő szó, de van, amiben Edinburgh autonómiát élvez.

A független Skócia kilátásairól Salmond lapunknak adott tavalyi interjújában azt mondta, hogy országa az elmúlt években pénzügyi szempontból sokkal életképesebb volt, mint az Egyesült Királyság egésze, ráadásul az állami bevételekhez arányosan sokkal többet adott hozzá, mint amennyit profitált belőle. Salmond szerint a független Skócia ráadásul méltányosabban részesülne az északi-tengeri olaj- és gázipari bevételekből, vagy a kormányzati épületek hasznosításából. „Csak az északi-tengeri tartalékok becsült nagykereskedelmi értéke meghaladja az egytrillió brit fontot, amely óriási gazdasági alapot jelenthet egy önálló skót állam számára” – jelezte a politikus.

Hogy Salmond sikerre viszi-e az ügyet, az egyelőre még kétséges, a függetlenség támogatottsága ugyanis csökkent mostanság. A Sky News által ismertetett legutóbbi felmérés szerint ha most tartanák a népszavazást, azon a megkérdezettek 53 százaléka az egységre szavazna, és csak 28 százalék adná voksát az elszakadásra az Egyesült Királyságtól.