- Az óvodában nem mondhattam meg, hogy nyugati csatornákon nézek mesefilmeket, erre kértek a szüleim. A német egyesüléskor már nyolc éves voltam, emlékszem az euforikus hangulatra, ahogy átmentünk Nyugat-Berlinbe, ahol egy egy étteremben egy söralátétre kaptunk pecsétet az átruccanás emlékére - idézi fel az NDK megszűnésének napjait Uwe Ney. A 28 éves férfi, aki egy Bundestag-képviselőj munkatársa, Kelet-Berlinben született 1982-ben. - Az előző rendszerben valószínűleg kerültem volna a politikát - mondja a parlament Zöld frakciójának politikusa, aki annak ellenére, hogy az NDK-ról csak halovány gyermekkori emlékei vannak, az ország nyugati részén töltött egyetemi évei alatt is olykor "ossinak" azaz keletinek érezte magát. - Egyszer, mikor egy tanárt kijavítottam, hogy ki volt az NDK első államfője, gúnyosan megjegyezte: Még szerencse, hogy van közöttünk egy kelet-német is". - mondja a politológusként végzett Ney, bár hangsúlyozza, ilyen élménye kevés volt. - A nyugaton született diákok inkább érdeklődőek voltak és meglepődtek, mikor meséltem nekik az itteni életről, hogy keleten is hasonló, hétköznapi emberek élnek.

NDK-s hangulat

Ney szerint az információhiányhoz hozzájárul az is, hogy az iskolában és az egyetemen sem kerül elő hangsúlyosan a kelet-német politikatörténet a történelemórákon. - Ez abból is adódik, hogy valójában nem egyesült a két állam, hanem az NDK csatlakozott a Német Szövetségi Köztársasághoz és átvette annak alkotmányát és intézményrendszerét. Minden területen a nyugati rendszert vettük át, nyugati szakemberekkel, figyelmen kívül hagyva, hogy bizonyos területeken az NDK-ban is voltak jól működő rendszerek, mint az egészségügy és az oktatás. Így kialakult az a szereposztás, hogy a nyugatiak mindent jobban tudnak, a keletiek ügyetlenek, nem képesek gyakorlatiasan gondolkodni.

Azt hiszem, hogy az NDK polgárainak véleményére jobban oda kellett volna figyelni a változás során. Ennek elmaradása az oka a kiábrándultságnak az egyesüléssel kapcsolatban, amely az idősebb korosztályban tapasztalható. Ők azt érezték, hogy az addigi életüket, szakmai teljesítményüket leértékelték - véli a zöldpárti frakció munkatársa. Úgy látja, az egykori NDK mai nehézségeit, a munkanélküliséget és az elvándorlást - ma 1,7 millióval élnek kevesebben az országrészben, mint az egyesülés előtt 16 milliós országban - gyakran el is túlozzák. Elvégre Németországban észak és dél is eltér egymástól: a különbség egy hamburgi és egy bajor között van akkora, mint egy keletnémet és egy nyugatnémet között.

- Október 3., a Német Egység Napja, nem egy olyan látványos ünnep, mint a nemzeti ünnepek Európa más országaiban vagy az Egyesült Államokban. Azt hiszem azonban ennek semmi köze az egyesülés értékeléséhez. Sokkal inkább a német történelemhez és a németek sajátos viszonyához a nemzeti büszkeséghez. Németországban sokkal több nemzeti lobogót látni a foci vb alatt - akkor még baloldali körzetekben is- mint a nemzeti ünnepen - véli Ney, megjegyezve, hogy az ossi-wessi megosztottság ma már nem érhető tetten a mindennapokban. - Az egyetlen dolog, ami furcsa és nem is tudom megmagyarázni, de Berlinen belül ma is a keleti részben lakom és nem is szeretnék a nyugati kerületekbe költözni - mondja mosolyogva.