Václav Havellel, úgy tűnik, egy különleges emberfajta halt ki az európai politikából, a totalitarizmus-ellenes igazság-hívő, aki petíciókon és a szamizdat-irodalmon nevelte ki a demokratikus forradalmat, amely egyesítette és felszabadította az egész kontinenst. Csakhogy ezután nem mindenki élt hozzá hasonlóan boldogan, amíg meg nem halt: Oroszország egy évtizede visszatért a diktatúrához, Ukrajna most kezd a nyomdokaiba lépni, Fehéroroszország pedig, nos, az soha nem volt szabad. De most olyasvalami történik, amit korábban elképzelhetetlennek tartottak: Magyarország visszasüllyed a tekintélyelvű rendszerbe – indítja vezércikkét Jackson Diehl a Washinton Post hasábjain.

Ez nem csak abban látszik, hogy Orbán Viktor jobboldali nacionalistaként összehangolt támadást indított minden egyes független intézmény ellen a sajtótól és a parlamenttől a bíróságokon át az egyházakig és a jegybankig, hanem abban is, hogy kezd visszatérni az ellenállás is, és nem csak lélekben. Erre példa, hogy Haraszti Miklós, aki a 70-es és a 80-as évek kommunizmus elleni harcának veteránja, ma ugyanolyan hangvételű petíciókat és jelentéseket ír az emberi jogokról és az intézményi függetlenségről az EBESZ-nek, mint 20-25 évvel ezelőtt.

„Nem egy új berlini falról van szó. Semmi brutalitás. Nem visznek el embereket, de Magyarország kezd alkotmányos diktatúra lenni” – állítja a cikkben Haraszti, Diehl pedig emlékeztet arra, hogy kétharmados többségével a Fidesz csak az elmúlt két hétben mit produkált. A parlament Orbán „legközelebbi barátait” ültette olyan kulcsfontosságú pozíciókba, mint az újonnan alapított Országos Bírósági Hivatal elnöki széke – Handó Tünde tetszése szerint dönthet arról, ki foglalja el a 62 éves korhatár miatt távozásra kényszerülő bíró helyét –, de mennie kell a legfelsőbb bíróság elnökének is, mert túl függetlennek számít a jelenlegi kurzus számára.

Mindennek hallatán az Európai Unió és az Egyesült Államok egyre élénkebb bírálatokat fogalmaz meg ezekkel a hatalmi törekvésekkel kapcsolatban, még akkor is, ha többnyire más problémák foglalkoztatják őket, és Orbán egyébként is nagyrészt figyelmen kívül hagyja, amit mondanak. Szóvivője szerint a magyar kormány mindössze annyit csinál, hogy megkésve bár, de elűzi a kommunista időszak hosszúra nyúlt árnyait.

Ez a lendület másrészt igencsak nagyra törő ambíciókról árulkodik. Egy olyan kormányzati forma kialakításáról lenne szó, amelyik felveheti a versenyt olyan hatalmakkal, mint amilyen az Orbán által hatékonyabbnak tartott Kína. Legutóbbi amerikai látogatásán, novemberben – írja Diehl – utalt erre Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára is, aki a Washington Post vezető publicistája szerint zárt körben állítólag így nyilatkozott: „Kísérleti fázisban vagyunk. Ez a fajta magatartás az egész Nyugat számára hasznos lehet. A demokráciának új ötletekre van szüksége”.