Még mindig Putyin a cár
Ráadásul azóta, hogy feltűnt a nagypolitikában – vagyis, amióta Borisz Jelcin elnök jóvoltából 1999-ben először nevezték ki miniszterelnöknek – népszerűsége töretlen. Azaz, leszámítva két esetet, a Kurszk tengeralattjáró tragédiáját, illetve a jövedelmek 2005-ös úgynevezett „monetizációját”, ami fokozta az inflációt.
A megkérdezettek túlnyomó többsége úgy látja: Vlagyimir Putyin vezetése alatt nőtt az életszínvonal, nőttek a jövedelmek, beleértve a nyugdíjak egyidejű emelkedését. Sőt, az ország ipara megerősödött, és általában optimista hangulat alakult ki az országban.
De amikor a kérdezőbiztosok bonyolultabb, az okokat feltáró kérdéseket tettek fel, akkor igencsak árnyalttá vált a kép. Kevesebb, mint 40 százaléka értett csak egyet Putyin maradéktalanul pozitív megítélésével, 15 százalék viszont azt állította: nem tudna olyasmit mondani, ami a putyini időszak pozitív hozadékaként értelmezhető. Oroszország nemzetközi elismertségének növekedését mindössze 7 százalék köti Putyin tevékenységéhez, miközben a szakértők között általános a vélemény, hogy ez jelentős népszerűség-növekedést hozott a kormányzatnak.
Sokat elárul ugyanakkor az átlag orosz politikai mentalitásról, hogy egyáltalán nem zavarná őket, ha Putyin teljes és ellenőrizetlen hatalmat kapna az ország ügyeinek intézésére. 63 százalék gondolkodik úgy, hogy egy abszolút hatalmú Putyin használna az országnak, és csak 16 százalék gondolja ezt másként.
A Levada által közzétett felméréshez fűzött kommentárok azt írják, Putyin pozitív megítélésének egyetlen igazi oka van, mégpedig az, hogy az országban nincs más, aki alternatívája lehetne. Ám a szakértők úgy vélik: ez egyáltalán nem az ügymegoldó képességeire utal, sokkal inkább arra, hogy sikerült erővel megsemmisítenie és kiszorítania az ellenzéket a politikai porondról, megszerezve közben a kommunikációs médiumok feletti totális befolyást.
