A nyomozást bizonyítékok hiányában felfüggesztették, 1998-ban pedig az ideiglenesen államfői posztot betöltő szlovák miniszterelnök amnesztiája miatt beszüntették. „Nemrég újabb bizonyítékok kerültek elő, amelyek alapján előbbre léphetünk a nyomozásban. Alkotmányjogi szakértők szerint pedig Vladimír Meciar rendelete erre az ügyre nem vonatkozik" - tájékoztatott Michal Slivka rendőrségi szóvivő.

A szövevényes történet éppen húsz évvel ezelőtt kezdődött, amikor az akkori államfő fiát, a vállalkozóként ismert ifjabb Michal Kovácot Pozsony közelében gépkocsijában feltartóztatták, elektrosokkot alkalmaztak vele szemben, erőszakkal egy palack whiskyt itattak meg vele, majd betuszkolták egy másik autó csomagtartójába, és átcsempészték Ausztriába, ahol a határhoz közeli kisváros, Hainburg an der Donau rendőrkapitánysága előtti parkolóban álltak meg vele. Röviddel ezután pozsonyi telefonfülkéből értesítette valaki a rendőröket, hogy hol találják meg az elnök elkábított fiát.

Az emberrablást minden bizonnyal Vladimír Meciar tervelte ki és a Szlovák Információs Szolgálat emberei hajtották végre, Ivan Lexa parancsára. Ugyanis a szlovák kormányfő mindenképpen le akarta járatni Michal Kovácot, aki a pozsonyi parlamentben és más fórumokon is élesen bírálta diktatórikus módszereit és híveinek meggazdagodását segítő vadprivatizációit. Meciarnak kapóra jött, hogy ifjabb Kovácot német és szlovák személyek adócsalásai miatt akarta kihallgatni a müncheni rendőrség. Szlovákia és Németország között abban az időben még nem létezett kölcsönös kiadatási egyezmény, ezért - miután a gyanúsított először az ügyvédjével akart konzultálni - a titkosszolgálat emberei Ausztriába csempészték őt, ahonnan később valóban Münchenbe került, ahol felmentették őt, mert kiderült, hogy a szlovák titkosszolgálattal kapcsolatot tartó egyik pozsonyi adócsaló akarta őt is gyanúba keverni.

Mindeközben a pozsonyi rendőrségen tanúvallomásra jelentkezett a csallóközi származású Fegyveres Oszkár, aki a szlovák titkosszolgálat tagjaként személyesen vett részt az államfő fiának elrablásának. Mivel féltette az életét, ezután Magyarországra, majd pedig Svájcba menekült, jelenleg állítólag plasztikai műtétét követően álnéven él Csehországban.

Kollégája és barátja, Róbert Remiás viszont otthon maradt, nyilatkozott a lapoknak, bizonyítékokkal állt elő. 1996. április 29-én éjjel követtek el ellene merényletet. Gépkocsijának benzintartályához közel pokolgépet helyeztek el, majd távirányítással felrobbantották, amikor Remiás benne ült. Ezután a belügyminiszter három nyomozótisztet váltott le, mert felderítették a történteket. Két évvel később pedig ideiglenes államfőként Vladimír Meciar ifjabb Michal Kovác elrablásának ügyére amnesztiát hirdetett, amelyet sokáig Róbert Remiás meggyilkolására is vonatkoztattak. A rendelet eltörlését viszont főleg a Robert Fico vezette Smer-SD ellenezte. Most viszont a szakértők véleménye szerint ez a feltevés nem helytálló, mert a rendelet nem tartalmazza a férfi nevét.

Luba Lesná neves szlovák oknyomozó újságíró éveken át gyűjtötte a bizonyítékokat, amelyeket tavaly dokumentumkönyvben adott ki. Lapunknak nyilatkozva Szlovákia egyik nagy szégyenének nevezte, hogy befolyásos személyek még mindig akadályozzák a napnál is világosabb ügy felderítését, a felbujtók és a tettes törvényes felelősségre vonását.

Fegyveres Oszkár a pozsonyi Sme napilapnak ismeretlen helyről elmondta: minden csoda általában három napig tart, most viszont talán két évtized múltán történhet olyasmi Szlovákiában, amiben már ő is alig bízott.