Mauritánia: a puccstól a szabad választásokig
A hajdani francia gyarmat 1960-ban nyerte el függetlenségét, ám az első szabad választásokra csak 2007. márciusában kerülhetett sor. A két dátum közti időszak gyakorlatilag puccsokról és ellenpuccsokról, polgári és katonai diktatúrák váltakozásáról, az elmaradottságról és szegénységről szól. A lakosság fele még ma is analfabéta, az egy főre jutó nemzeti jövedelem pedig alig haladja meg a napi két dollárt.
Az első - a nemzetközi megfigyelők szerint is - szabad, tiszta választásokon győztes Szidi Uld Sejk Abdallahi elnököt azonban tavaly augusztusban egy katonai puccs kiseprűzte a hatalomból. A nyugat-afrikai országban minidig is politikai kulcsszereplőnek számító katonai vezetők egy része úgy vélte, a kormány elherdálja az ország pénzét, s ebben elsősorban az elnök a ludas. Ez akár igaz is lehetett, mert a szépen gyarapodó olajbevételek ellenére a nuaksúti kormány nem tudott megbirkózni a két esztendeje elhatalmasodott élelmezési válsággal, s az infrastruktúra sem fejlődött észrevehetően.
A vádak között szerepelt az is, hogy az elnök felesége jelentős közpénzekből folytatott karitatív tevékenységet, miközben a mauritániaiak többsége a szegénységi küszöb alatti szinten tengődik. Abdallahi „gyengeségének" rovására írták az al-Kaida megtelepedését és megerősödését is a jobbára ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen hatalmas kiterjedésű sivatagi területeken, valamint, hogy nem csillapodott a feszültség az egymással évszázadok óta ellenséges viszonyban lévő északi arab-berber és a déli, fekete bőrű lakosság között.
A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az államcsíny főkolomposait, élükön az elnöki gárda korábbi parancsnokával, Mohamed Uld Abdel Aziz tábornokkal, nem sokkal korábban rúgta ki állásukból Abdallahi elnök, mert fülébe jutott, hogy szervezkednek ellene.
A hatalomátvétel egy csöpp vér nélkül zajlott, a (leváltott) testőrség az elnöki palotában egyszerűen elfogta és letartóztatta az államfőt és a miniszterelnököt, s ezzel gyakorlatilag átvette a hatalmat minden külső és belső tiltakozás ellenére. Noha a katonai junta feje, Aziz tábornok belátható időn belüli választásokat, polgári kormányzást ígért, kevesen hittek neki.
Nos, a büszke katona tartotta szavát, s 2009. június 6-ára ki is tűzte a voksolást. Ez még nem is lett volna baj. Az már inkább, hogy jelöltette magát elnöknek, s ennek érdekében - alkotmányossági okokból - még a junta vezetéséről is lemondott. A máskor csendes Nuaksút utcái megteltek tiltakozókkal, kisebb-nagyobb csetepaték is kitörtek a tüntetők és a rendőrség között. A helyzet tarthatatlanná vált, s az Afrikai Unió valamint a szomszédos Szenegál közvetítésével nagy nehezen sikerült egy asztalhoz ültetni a mauritániai politikai erőket, sőt megegyezni egy új dátumról, valamint ideiglenes kormány megalakításáról. E kabinetben a miniszteri posztokon nagyjából egyenlően osztoznak a puccsisták és az ellenzék. Ez volt a feltétele annak, hogy az Afrikai Unió feloldja a még a tavalyi hatalomátvétel nyomán hozott szankciókat, s Nuaksút újra számíthat Párizs anyagi támogatására is.
A kompromisszum jegyében az ellenzék beleegyezett, hogy Aziz tábornok - másik kilenc jelölt mellett - harcba szálljon az újabb, immár legitim hatalmi pozícióért. Indul az ellenzék három legjelentősebb képviselője is: Ahmed Uld Daddah, a legnagyobb ellenzéki párt, a Demokratikus Erők Egyesülése (RDF) vezére (aki a 2007-es voksoláson alig maradt el Abdallahitól), továbbá Messzaud Uld Bulkheir a parlament elnöke, a Nemzeti Front a Demokrácia Védelmére (FNDD) jelöltjeként, valamint Dzsemil Uld Manszúr, a Tevasszul iszlamista párt vezetője.
A több mint egymillió négyzetkilométer területű, nagyrészt sivatag borította iszlám köztársaság (a lakosság 99 százaléka mohamedán) bő hárommillió polgára óriási várakozással tekint a júliusi szavazás elé. Újra felcsillant a remény, hogy az ország végre békében élhet, az olajjövedelem nem fegyverekre megy el, s nem magánszámlákon köt ki, hanem az egészségügyre, az oktatásra, s mindenek előtt az élelmezésre költik. Ehhez azonban kell a hadsereg jóindulata is.
