Jaroslaw Gizinski, a Rzeczpospolita szerkesztőjének pénteki cikke szerint szerencsétlennek bizonyult Orbán Viktor csütörtöki varsói látogatásának időzítése, a Lengyel Gazdasági Kamara által régen kezdeményezett vizitre éppen két nappal Putyin budapesti látogatása után került sor. Ráadásul „a sors iróniájaként" a kelet-ukrajnai Debalcevét éppen akkor vették be az Oroszország támogatta szakadárok.

Putyin budapesti látogatása után nyilvánvalóvá lett - írja -, hogy a két kormány álláspontja eltér az Oroszországgal fenntartott viszony kérdésében. Ugyanakkor Orbán valóban eleget tett a lengyel fél elvárásának, amikor - a lap értesülése szerint - megígérte a lengyel kormányfőnek, hogy a jövőben sem fogja akadályozni az Európai Tanácsban az Oroszország elleni szankciókat.

A gazdasági kamarában Orbán elmondta, hogy Magyarország továbbra is támogatja Ukrajna európai ambícióit, de a térség egyetlen olyan állama, amely teljesen az Ukrajnán keresztül történő orosz gázszállítástól függ, és igyekezett meggyőzni hallgatóságát, hogy Európának szüksége van az orosz gázra, mert a magas energiaárak rontják az európai gazdaság versenyképességét. Gizinski szerint azonban gyakorlatilag nagyon nehéz meggyőzni Varsót ennek az érvnek az ésszerűségéről.

A Rzeczpospolita egy másik szerkesztője, Jerzy Haszczynski úgy vélekedett, hogy a legnagyobb lengyel pártok „egyáltalán nem diplomatikusan" bántak a Varsóba látogató magyar kormányfővel, „sőt talán abban versenyeztek, hogy kimutassák, ki csalódott jobban Orbán Viktorban".

A szerző szerint „az Orbán-ellenes gesztusok forgatagában" nem szabad megfeledkezni arról, hogy a magyar kormányfő ma a liberális-demokratikus Nyugat bukását jósolja, azét a Nyugatét, amely évtizedeken keresztül a magyarok és lengyelek közös célja volt. Ezáltal gyengíti az európai kötelékeket és erősíti a Nyugaton kívüli hatalmakhoz, ezen belül Oroszországhoz (ami a lengyelek számára különösen fájó) és Kínához fűződő kapcsolatokat. A „magyar-lengyel két jó barát" közmondás hovatovább történelemmé válik. „Más szláv jóbarátok veszik át a mi szerepünket" – írja.

A Nyugat esetleges bukása azonban a távoli jövő, viszont Oroszország Ukrajna elleni agressziója „itt van a nyakunkon". A szankciók fenntartása a Nyugat-ellenes agresszorral szemben a Nyugat egységét követeli meg. Ehhez Orbánra is szükség van. A magyar kormányfő ígérete, hogy nem fogja megvétózni a szankciók meghosszabbítását, szép búcsúajándék a megcsaltak és elárultak számára – fejeződik be a cikk.

A Gazeta Wyborcza baloldali liberális napilapban Pawel Wronski úgy látja, Ewa Kopacz miniszterelnök a közös sajtóértekezleten azért hangsúlyozta a visegrádi csoport egységét, mert ez jelenleg veszélyben van. Magyarország az utóbbi időben Bécs felé tekint, Csehországgal és Szlovákiával együtt az EU-n belül egy új oroszpárti csoportot hoznak létre. A cikk szerzője szerint a magyar kormányfő „az Európai Unió főáramán kívüli" politikát folytat, az „unióellenes retorika" arra hivatott, hogy a magyar társadalmat „egy vezér köré tömörítse", a magyar gazdasági sikert pedig „az orosz pénz, nyersanyagok és nukleáris technológia biztosítaná".

Stefan Sekowski, a konzervatív Gosc Niedzielny című katolikus hetilap szerkesztője csodálkozik a lengyel jobboldal képviselőinek „180 fokos fordulatán" Orbán politikájának megítélésében Putyin budapesti útja után. Úgy látja, hogy a magyar kormányfő iránti csodálat, valamint annak apadása mögött is az uniónak az új tagországokkal szembeni protekcionizmusa áll. A lengyel jobboldal rokonszenvét éppen az uniós főáramlattal szembemenő, önálló magyar politikai és gazdasági megoldások váltották ki. Magyarország külpolitikai irányváltását ugyancsak az EU kényszerítette ki a kormány állandó bírálatával, mert az Orbán-kormány második mandátumának kezdetén az egyik legfegyelmezettebb, leginkább európai irányultságú tagország volt az unióban. Magyarország nem nyújtott volna kezet Oroszországnak, és nem kötött volna vele rövid távon Magyarországnak hasznos üzletet éppen az ukrajnai konfliktus idején, „ha az európai elitek Orbánt korábban nem egy rosszalkodó gyerekként kezelték volna, akit meg kell fenyíteni".

A jövő kérdése, beérik-e a stratégia

Orbán Viktor az ország gazdasági fejlődésének felgyorsítása érdekében megpróbál Németország és Oroszország között egyensúlyozni, hogy az oroszoktól olcsó energiát, a németektől pedig fejlett technológiákat kapjon - írja eközben Lékó István, a cseh Lidové Noviny főszerkesztője az Orbán Németország és Oroszország között című jegyzetében.

Orbán jó viszonyát Putyinnal, akivel más uniós politikusok nem hajlandók ilyen szívélyesen társalogni, nehezen viselik a magyar atlantisták is, akik a Fidesz vezetésében is szép számmal vannak képviselve, s elsősorban jobb magyar-amerikai viszonyt szeretnének. Orbán politikája ellen januárban régi társa, Simicska Lajos – „az esetleges jövőbeni magyar (Andrej) Babis” (a politikai pályára lépett üzletember, jelenlegi cseh pénzügyminiszter – a szerk.) – is fellépett. A kormányfőnek a bírálatokat a magyar gazdaság jó eredményeivel sikerül tompítania. „A következő évek fogják megmutatni, hogy Orbán kockázatos stratégiája meghozza-e a gyümölcsét. Ha nem, csillaga (Orbáné) kialszik" – olvasható a jegyzetben.

A lengyel kormányfő szokatlanul kemény volt Orbánnal szemben és szemére vetette, hogy megbontja Európa egységét – olvasható a Hospodárské Noviny gazdasági és politikai napilap beszámolójában. Martin Ehl külpolitikai rovatvezető szerint a varsói találkozó „valószínűleg nagyon rideg légkörben zajlott le”, mivel a sajtóértekezleten Ewa Kopacz és Orbán többet beszéltek a múltról, mint a jelenről.