Példátlan diplomáciai nyomás alá került a magyar kormány az elmúlt hetekben. Emlékszik hasonló esetre diplomáciai tapasztalataiból?

Épp Magyarország esetében éltük át ezt egy évvel ezelőtt, a médiatörvény kapcsán. Sokan hivatkoznak Ausztriára is (a néppárti–szabadságpárti koalíció elleni európai szank­ciókra 2000-ben – A szerz. megj.), de más példa most nem jut eszembe. Valóban rendkívül nagy a nyomás. Most az a feladatunk, hogy megpróbáljuk megmagyarázni a dolgokat, és jelezzük, készek vagyunk a párbeszédre.

A kormány ultimátumot kapott Brüsszeltől, vagy módosítja a kifogásolt törvényeket, vagy eljárást indíthatnak ellenünk. Ön szerint hogy fajult idáig a helyzet? Az Európai Bizottság és az amerikai külügyminisztérium már korábban jelezte fenntartásait, miért várt a kormány addig, amíg eljutottunk a "falig"?

Szó sincs ultimátumról. A bizottság megjelölt három témakört, ahol ellentét van a magyar jogszabályok és az uniós jog között. Ezeknek az elemzése még tart. A bizottság jövő heti ülésén hoz majd döntést arról, hogy Magyarország ellen megindítják-e a kötelezettségszegési eljárást. Ez egy felszólítással indul. Ha valamit ultimátumnak lehet nevezni, akkor talán ezt lehet majd némi túlzással annak hívni. Január 17-én fogjuk megtudni, hogy melyek azok a kérdések, ahol a bizottság elemzése alapján megállapítható a jogsértés. Két lehetőség áll előttünk: az első felszólítás nyomán megpróbáljuk módosítani a törvényeket, vagy azt mondjuk, hogy ezzel nem értünk egyet. Ebben az esetben két hónappal később kapunk egy ún. indokolt véleményt, amely határozottabban felszólítja a kormányt, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket, vagy bíróság elé viszik az ügyet. Az Európai Bíróság döntését mindenképpen végre kell hajtanunk. Mi azonban szeretnénk elkerülni a kötelezettségszegési eljárásokat, és igyekszünk minél előbb megoldást találni – de ehhez tudni kell, hogy az igazságszolgáltatás, az adatvédelmi biztos és a jegybanktörvény esetében pontosan mely jogszabályokat kifogásolja a bizottság. Ezek ugyanis egyelőre nem ismeretesek.

Értem, hogy külügyminiszterként azt hangsúlyozza, a tárgyalások hívei vagyunk, de eközben a miniszterelnök az MR1-Kossuth Rádióban arról beszélt, hogy a bírák nyugdíjazási ügye nem is tartozik az Európai Bizottságra. Nem gondolja, hogy ez kettős beszéd a kormány részéről?

A miniszterelnök azt is jelezte, hogy ebben a kérdésben is várja az Európai Bizottság érveit. Ha már itt tartunk, a miniszterelnökkel azonos állásponton vagyunk, a kettős beszéddel tehát nem értek egyet. Akármilyen kérdést vet fel az Európai Bizottság, azt alaposan meg fogjuk vizsgálni, és mindent elkövetünk, hogy ezeket a kérdéseket megállapodással rendezzük. Vegye úgy, hogy ezt a miniszterelnök mondta, mert itt teljes az egyetértés.

A bizottság nemcsak jogi, hanem politikai aggodalmakat is hangoztatott Magyarországgal szemben.

A bizottság a közösségi jogrend keretein belül mozog. Az Európai Bizottság tehet politikai megjegyzéseket, de nem cselekedhet a politika világának megfelelően, hiszen szükség van egy semleges, objektív intézményre, amely a szerződések őre.

De eközben odafigyel az európai alapértékekre is...

Igen, mert az európai jogszabályok ezeket az alapértékeket is megjelenítik. Ha alapértékeket sértenénk, akkor ez megjelenne bizonyos jogszabályok sérelmében is. Ha erről tudomást szerzünk, akkor orvosoljuk őket. Tehát mielőtt valaki azt állítja, hogy euró­pai értékeket sértünk, nézze meg, hogy konkrétan milyen ügyekről van szó. A bírák nyugdíjazásáról például szerintem európai kontextus nélkül is lehetne vitatkozni, de hogy ez alapértékbe ütközne, az egy más kérdés.

Nem érzi, hogy a magyar kor­mánnyal szemben komoly fenntartások lennének Európában? Mintha megritkultak volna a magas szintű, kormányfői látogatások. Fogadták-e Orbán Viktort akár Berlinben, akár Párizsban?

Nem vitatom, hogy nem vagyunk könnyű helyzetben. Arról is lehetne vitatkozni, hogy ez miért állt elő, mik ennek a mélyebb okai, milyen szerepet játszanak ebben gazdasági megfontolások, érdeksérelmek. De most inkább arra koncentrálok, hogy ezt a nehéz helyzetet enyhítsük. Később persze lehet majd elemezni, hogy mi vezetett idáig. De nem állítanám, hogy nincsenek szövetségeseink, az Európai Néppártban és az Európai Parlament néppárti frakciójában jelentős a támogatottságunk. És világosan kell látni azt is: azoknak a megalapozatlan, túlzó és fájdalmas megállapításoknak, amelyek például a nyugati sajtóban szerepelnek Magyarországgal kapcsolatban, egyetlen kedvezményezettje lehet, a magyar szélsőjobb.

Erre valóban sokan figyelmeztetnek, de nem gondolja, hogy a Fidesz-kormány is túlment bizonyos határokon? Mint meggyőződéses európai politikus hogyan éli meg, amikor a miniszterelnök Brüsszelt Moszkvához hasonlítja, és diktátumokról beszél?

Ez a sokat idézett mondat – még ha nem is pont így hangzott el – szerintem valójában nem ezt üzente, hanem épp az ellenkezőjét: a miniszterelnök azt akarta mondani, hogy ne tekintsük Brüsszelt Moszkvának. De hadd mondjam el, hogy Magyarországon óriási változások történtek, hihetetlen sebességgel zajlott a törvényalkotás, és óhatatlanul előfordultak hibák. Lehet vitatkozni bizonyos törvények időzítéséről is. De én most inkább egy nemzeti összefogási minimumot javasolnék, hogy a legszélsőségesebb megállapításokat cáfoljuk meg, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a konkrét vitáink megoldódjanak. A magyar ellenzéktől is azt kérem, lássa be, hogy egyes megállapítások már az országra nézve sértőek. Azt is érzékelem, hogy sok ellenzéki politikus már tudatában van ennek.

Azt valóban sikerült elérni, hogy az ország sorsáért már pártállástól függetlenül mindenki aggódik. Ám a helyzet kialakulásához az is hozzájárult, hogy olyan kormány áll az ország élén, amely eddig semmilyen hajlandóságot nem mutatott a konszenzusra. Nem gondolja, hogy így nehéz elvárni a szolidaritást?

Itt nem értünk egyet, számtalanszor kérte például a kormány és a kormánypárt, hogy térjenek vissza az ellenzéki pártok az alkotmányozáshoz. Ellenzéki javaslatokat is beépítettünk a készülő jogszabályba. Lehet vitatkozni, hogy melyik fél mit tett és mit nem tett, de ez most nem fogja megoldani a problémáinkat.

Mennyire tud a külügy visszahatni a kormánypolitikára? Elvégre önöknek kell magyarázniuk külföldön a bizonyítványt.

Természetesen tudunk hatni a politikára, hiszen a külügyminiszter tagja a kormánynak. A kormányban folyamatos véleménycsere zajlik, aminek természetes része, hogy nem mindenki ért mindennel egyet. De a felelősség és a feladat közös. Én a feladatra összpontosítok.

Ha már a vitáknál tartunk: a brit The Guardiannek nyilatkozva mintha elhatárolódott volna Matolcsy György nemzetgazdasági minisztertől és az általa meghirdetett szabadságharctól...

Én nem határolódtam el Matolcsy Györgytől, csak azt mondtam a The Guardiannek: én soha semmi rosszat nem mondtam az IMF-ről. A Nemzetközi Valutaalap rendkívül hasznos és fontos feladatot tölt be a világgazdaságban. Magyarország tagja az IMF-nek, ezért se állítanám a kettőt élesen szembe egymással. Meggyőződésem, hogy a Bretton Woods-i intézmények nagyon fontosak, mint ahogy az is, hogy meg kell őket reformálni, ami egyébként folyik is. Az IMF az utóbbi években filozófiát is váltott. Számunkra pedig az a legfontosabb, hogy az Európai Bizottsággal és az IMF-fel a lehető legrövidebb időn belül megállapodjunk.

Ön szerint is fontos ez, ezek szerint a gazdaság mégsem áll olyan stabil alapokon?

Én azt mondom, hogy nagyon fontos. Akkor is fontos, ha emellett részben a pénzpiacokról akarjuk magunkat finanszírozni. A pénzpiacról egyébként lehetőség szerint nem kell eljönni, mert utána nagyon nehéz a visszatérés, mint arra egyszer egy magas rangú IMF-illetékes figyelmeztetett. A tárgyalások ugyan még nem kezdődtek meg, de szerintem a megkezdés után elég gyorsan, egy-három hónapon belül be is fejeződhetnek.

Mit gondol, szükség van arra, hogy a kormány gazdaságpolitikai fordulatot hajtson végre, mint ahogy azt Járai Zsigmond pedzegeti? Ezt vajon ezzel a kormánnyal hitelesen végre lehet hajtani?

Járai Zsigmond nyilatkozata a gazdaságpolitikai fordulatról figyelemre méltó, és azt is hozzátette, ez a fordulat már megkezdődött. Felvetette azt is, hogy legyen ismét önálló pénzügyminiszter, ami a kormány szerkezetével összefüggő kérdés. Másfél-két év kormányzati tapasztalat után én is azt mondom, hogy mindenképpen érdemes a kormány szerkezetét megvizsgálni, ha kell, megváltoztatni. Ebbe beleférne a pénzügyminisztérium is.

Az elmúlt másfél évben, de már korábban is, a Fidesz és a párthoz közel álló sajtó olyan erőteljes IMF- és Nyugat-ellenes retorikát fogalmazott meg, hogy ezen sokkal nehezebb lesz változtatni.

Én soha nem osztottam sem az IMF-, sem a Nyugat-ellenességet. Tudom, hogy vannak ilyen tenden­ciák a magyar közvéleményben, a sajtóban is, de én ezeket sem ellenzékben, sem miniszterként nem osztottam, sőt, igyekeztem velük vitatkozni. A tőkeellenesség, a kapitalizmuskritika egyébként globális jelenség. De én nem vagyok sem tőkeellenes, sem Európa-ellenes. Én nem ezen az oldalon állok.

De mégis tagja egy olyan pártnak, amelytől ezek az érzések nem állnak távol.

A Fideszben is sokfajta vélemény megtalálható, de az alapirány nem ellenséges sem a Nyugattal, sem Európával.

Nem érzi úgy, hogy eljött az a pont, amikor már nem tudja ezt a pártot képviselni?

Én úgy látom: minél nagyobb szükség van rám, annál nagyobb erőfeszítéssel fogom képviselni az ország érdekeit.

Martonyi: „Ha az euróval nagy baj van, akkor az EU-val is komoly gondok lesznek”