Sokan voltak borúlátók, és nem lett igazuk
– Hogyan fogalalná össze a választásokkal lezárult kormányzati ciklust?
– 2004 végén, nehéz döntés után, megalakítottunk egy koalíciós kormányt. Az később felbomlott, és csak a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ maradt a kormányban, kisebbségben, stabil, többségi parlamenti támogatás nélkül. Különösen most, a nehéz koalíciós tárgyalások helyzetéből visszatekintve, azt kell mondanom, hogy minden vita és konfliktus ellenére – vagy éppen ezért –, a most leköszönő kormányban az RMDSZ kivételesen erős volt. Rendkívül sok infrastruktúra- és regionális fejlesztési programot sikerült elindítanunk. Ennek persze megvan az árnyoldala is: a román parlamentben semmilyen reformtörvényt nem lehetett végig vinni. A kisebbségi jogok tekintetében ez még inkább igaz, nem romlott ugyan a helyzet, ami a törvényes kereteket illeti. Kormányhatározatok, kormány által elfogadott jogi normák tekintetében azért ott is sok változást tudtunk elérni.
– A kulturális autonómiát is magába foglaló kisebbségi törvényt azonban nem sikerült átvinni.
– Éppen erre utaltam: valóban, a parlamentben már azt is eredménynek tekinthetjük, hogy ellenfeleinknek nem sikerült pozícióinkat rontaniuk.
– A novemberi választásokon az RMDSZ bejutott a parlamentbe, súlyát megőrizte. Hogyan értékeli a választási kampányt, a szövetség által elért eredményeket, és milyen tanulságok vonhatók le ebből az időszakból?
– Az egyik nagy tanulság az, hogy sokan szkeptikusabbak voltak, ami a magyar közösség támogatását illeti, mint amilyen eredmény született. Sokan voltak borúlátók, s nem lett igazuk. Valamikor 2007 nyarán, amikor az államelnök felfüggesztéséről szóló népszavazást tartották, a szövetség támogatottsága is a mélyponton volt. Utána viszont fokozatosan visszaszerezte azoknak a támogatását is, akiket időlegesen elveszített. A 2007 őszi európai parlamenti választásokon még megosztott volt az RMDSZ, de már az idei júniusi önkormányzati választásokon gyakorlatilag 85 százalékot kaptunk mi, és 15 százalékot a Magyar Polgári Párt. A mostani parlamenti választásokon pedig sikerült visszaszerezni a teljes magyar támogatást. Ha összeadjuk a számokat, kiderül, hogy most azok is az RMDSZ-re szavaztak, akik a tavaly őszi EP-választásokon még nem. A kampány során mindenütt érdeklődést tapasztaltam, ahol csak megfordultam. Sok konkrét szociális és más fajta probléma szóba került. Egyértelmű üzenet volt a magyar választók részéről, hogy az elmúlt négy év kormányzati munkájának az eredményeit ők is érzékelték. Ez nem azt jelenti, hogy jó helyzetben van a magyar közösség. Sok nyomorúsággal kell szembenéznie, s a Székelyföld még mindig nagyon szegény. De a kedvező változást mindenki érzékeli, és a választási eredmények azt az üzenetet hordozzák, hogy az RMDSZ próbálja meg a kormányzati munkát folytatni.
– A héten az erdélyi magyar, de a román sajtó is írt arról, hogy a román Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) vizsgálatot indított különböző erdélyi magyar alapítványoknál, különösképpen olyanoknál, amelyeket RMDSZ-tisztségviselők vezetnek. Ezt pressziónak, feljelentésnek vagy minek tekintik?
– Vannak, akik így értelmezik, mert ez éppen a választási kampányban indult el. A román sajtóban időről időre felröppennek hírek az RMDSZ alapítványairól. Az RMDSZ két alapítványt hozott létre, amelyeket vizsgálnak, a Communitast és az Iskola Alapítványt, de ezenkívül ilyen vagy olyan módon az RMDSZ-hez közelálló más alapítványokat is vekzálnak. És ami elég aggasztó, hogy főleg a magyarországi támogatások kérdését követik figyelemmel. Magyarország, a mindenkori magyar kormány az elmúlt tizennyolc évben anyaországi alapítványokon keresztül támogatott erdélyi alapítványokat, illetve különböző kulturális, oktatási, tudományos vagy civil társadalmi kezdeményezéseket. Furcsa lenne, ha ezekről visszamenőleg kiderítenék, hogy jogszerűtlenek, törvényellenesek voltak.
– A magyarországi pártpolitikusok ezúttal nem kampányoltak Erdélyben.
– Bölcsen döntöttek, hogy nem szóltak bele a választási kampányba. Nyílt beleszólásról nem tudok, de néhány jelentős személyiség azért megpróbált az RMDSZ ellen kampányolni. Például Tőkés László, aki a választások utáni nyilatkozataiban úgymond kívülállóként próbált minket kiosztani, miközben a kampányban ellenünk prédikált. A Magyar Polgári Párt tulajdonképpen már azzal beismerte a kudarcát, hogy nem indult a mostani parlamenti választásokon. Szomorú viszont, hogy sajátos módon független jelölteket támogattak ellenünk Székelyföldön, hat vagy hét választókerületben. Nekem is volt ilyen független ellenjelöltem, akit minden oldalról próbáltak megtámogatni, beleértve az említett püspöki támogatást is. Ellenjelöltem az én szavazataimnak az egy tizedét tudta megszerezni.
– Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvédről van szó.
– Igen. Én elértem a 67 százalékot a választókerületben, ő pedig 6,6 százalékot, a megszerzett szavazatokban ez harmincezer a háromezerhez. Általában ez volt az arány azokban a választókerületben is, ahol független jelölteket indítottak az RMDSZ-szel szemben. Ez azt mutatja, hogy a nagy csinnadrattával fölvezetett, az elmúlt években Magyarországról is támogatott alternatíva kipukkant. De ez nem azt jelenti, hogy ezzel nekünk többet nem kell foglalkozni. Szerintem az a csoportosulás továbbra is megvan. Pártként kudarcot vallottak ugyan, de tovább háborognak, és minket bírálnak, amikor csak tudnak. Nekünk nyitottnak kell maradnunk a párbeszédre velük is. Nem álságból mondtam azt, hogy jöjjenek vissza ezek a Magyar Polgári Pártban politizáló emberek az RMDSZ-be, mert van néhány jól felkészült polgármesterük, pár tanácsosuk itt-ott Székelyföldön, az RMDSZ kapuja nyitva áll előttük.
– Ez a hívó szó Tőkés Lászlóra is vonatkozik?
– Igen, ha ő hajlandó egy kicsit önmagába nézni. Mert aki választások után úgy nyilatkozik, hogy az RMDSZ túlnyerte magát, az nem sokat értett meg abból, ami történt. Úgy látom, Tőkés Lászlóra is el lehet mondani, amit talán a Habsburgokra mondtak, hogy semmit nem tanult, és semmit nem felejtett. Őszintén szólva elég ízléstelennek tartottam, hogy miután Tőkés Lászlóval volt egy jó, ha nem is eredményes párbeszédünk a megelőző időszakban, ő se szó, se beszéd nekiállt személy szerint ellenem kampányolni a választókerületemben. Persze, a politikában sok minden megengedett, de ez azért túlzás volt.
– Milyen elképzeléseik vannak a jövő évi EP-választásokra?
– Az EP-választásokig még fél év van hátra. Megmondom őszintén, hogy ezzel kapcsolatosan az RMDSZ-ben sem beszélgetés, sem latolgatás, sem vita nincsen ebben a pillanatban. Amit mondhatnék: két emberünk, akik most is ott vannak Brüsszelben, Sógor Csaba és Winkler Gyula, nagyon jól dolgoznak, és munkájuk látható a közvélemény számára. Ez visszatekintés is, de vegyük úgy, hogy bizonyos értelemben előretekintés is. Persze, júniusig még sok minden történhet.
– A választások nyomán létrejött parlamentet milyennek látja? Tagjait és erőviszonyait tekintve, a korábbinál jobbnak vagy rosszabbnak tűnik?
– Nehéz ezt megítélni. Sok vezető politikus visszakerült a parlamentbe. De így is estek ki egyébként népszerű politikusok. Ugyanakkor megújult a parlament, de nem merném azt mondani, hogy ez feltétlenül jó irányba történt. Az is menet közben derül majd ki, hogy az egyéni választókerületes rendszer mennyiben gyengítette a pártfegyelmet. Amire egy parlamentben mindig szükség van, és a román parlamentben különösen, hiszen az elmúlt években is az volt a jellemző, hogy nagyon sokszor összevissza szavaztak a szenátorok, illetve a képviselők. Mindenképpen fontos eredmény, hogy kimaradt az általunk ultranacionalistának tartott Nagy-Románia Párt, amelynek a programját egy idegengyűlölő és elég nagy mértékben magyarellenes retorika helyettesítette, illetve egy nagyromán nacionalizmus. E pillanatban tehát négy párt van a parlamentben, illetve három párt és az RMDSZ. Viszont a nacionalizmusról Romániában is el lehet mondani, hogy nem keletkezik és nem vész el, hanem csak átalakul. Mert most eléggé erőteljesen felbukkant a Szociáldemokrata Pártban, amely eredetileg taktikai okokból hozta azt a döntést, hogy nem akar az RMDSZ-szel együtt kormányozni. De lassan meggyőzik magukat, hogy ők tulajdonképpen nem is szeretik a magyarokat.
– A Traian Basescu államelnökhöz közel álló Demokrata-Liberális Párt az elmúlt években nem a legbarátságosabban viszonyult az RMDSZ-hez és a magyarsághoz, a kisebbségi törvény parlamenti elfogadását is ők hiúsították meg. Ilyen előzmények után mi az oka annak, hogy az RMDSZ a koalíciós tárgyalások elején mégis a D-LP mellett horgonyozott le?
– A kisebbségi törvényt annak idején először a Konzervatív Párt borította fel, amely aztán a kormányból ki is lépett, s most ott vannak a másik oldalon, a szociáldemokratákkal. Utána viszont a fő akadály valóban a Demokrata Párt (később Demokrata-Liberális Párt) volt, hiszen ha a DP mellettünk marad, a képviselőházban ki tudtuk volna alakítani a többséget. Ilyen értelemben az RMDSZ Szküllák és Kharübdiszek között hajózik a román parlamentben. Mi a DP-vel az elmúlt években valóban nem voltunk jó viszonyban. Az államelnökkel sem. Ennek részben személyi okai is voltak egyik-másik politikus esetében, de ez alapjában véve koncepciós okokra vezethető vissza. Hiszen az államelnök és a DP is a parlamenti demokráciát egyfajta elnöki köztársaság irányába akarta elnyomni, mi pedig a magyar közösség képviselőiként nem érthettünk egyet ilyen törekvésekkel. Amennyiben mégis egy koalícióban leszünk, ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban lesznek vitáink. Viszont érdekes módon ők támogatják a leginkább azt a célkitűzést, ami számunkra a legfontosabb: az erőteljes decentralizációt. Azt, hogy Bukarestből a helyi és a megyei önkormányzatokhoz helyezzünk át minél több hatáskört, pénzt és intézményeket. A viszonyunk pedig olyan értelemben változott, hogy ők kerestek meg minket. Engem személy szerint az államelnök hívott fel rögtön a választások után és kérte az együttműködésünket. Kölcsönös érdekekről van szó. Miután a D-LP megnyerte a választásokat, illetve hárommal több mandátuma van, mint az SZDP-nek, és mivel a miniszterelnök személyének megjelölése az államelnök kezében van, számunkra eléggé egyértelmű volt: arra itt esély, hogy más alakítson kormányt, nem sok van. Illetve ha valaki ezzel próbálkozik, az több hónapig elnyúló konfliktusra számíthat, És még így sem biztos az eredmény. Egy elhúzódó belpolitikai konfliktus a gazdasági világválság idején aligha tenne jót az országnak. Így jutottunk arra a következtetésre, hogy a D-LP-vel – amellyel egyébként az Európai Néppártban is együtt vagyunk – próbálunk kormányt alakítani. Engem egyébként az is taszított ebbe az irányba, hogy az SZDP-vel megpróbáltunk párbeszédet folytatni. Tulajdonképpen ők is szerettek volna koalíciót, de náluk a viszonyok nagyon zavarosak. Belső vitáik vannak arról, hogy az NLP-vel vagy pedig a D-LP-vel szövetkezzenek-e.
– Ön szerint miért ellenezték a szociáldemokraták az RMDSZ kormányra kerülését?
– Mi 2000 és 2004 között nagyon jól együttműködtünk velük. Ők kisebbségben kormányoztak, a mi szavazatainkkal voltak többségben, a kormányzásban nem vettünk részt, de kívülről támogattuk őket. A nyelvhasználati szabályozástól a Szabadság-szobor visszaállításáig sok mindent megoldottunk együtt. De ez már nem ugyanaz a párt, nem jó irányban mozdultak el. Másrészt valamifajta kicsinyes bosszúvágy felülkerekedését is látom ebben a döntésükben, mivel ők úgy tartják, hogy mi cserbenhagytuk őket, amikor 2004-ben a demokrata-liberális koalíció oldalára álltunk. És taktikáztak is, nem akarták azt a látszatot kelteni, hogy hanyatt-homlok rohannak az addig ellenségnek tartott D-LP-vel létrehozandó koalícióba.
– És talán hogy tompítsák azt a döntésüket, hogy már nem ragaszkodnak a saját kormányfőjelölthöz?
– Alighanem. De úgy bekormányozták magukat egy egyirányú utcába, hogy onnan most már nem tudnak kijönni, és a legnagyobb baj, hogy emiatt egyre mélyül a köztünk lévő ellentét, és most már kezd magyarellenes élt kapni. Ami azért nagy baj, mert immár itt is előállhat egy Szlovákiához hasonló helyzet. Még nem tartunk ott, de ennek a lehetőségnek most hirtelen felmagaslott a réme.
