Orbán Viktor szégyent hozott népére, Ilham Aliyev hazudott, a Safarov ügye pedig bebizonyította a régi igazságot: pénzért mindent lehet – kezdi a Magyarországon életfogytiglanra ítélt azeri gyilkos átadásáról és az ennek fejében ígért kötvénybizniszről szóló vezércikkét a PanArmenian.  Ahogy az örmény hírügynökség írja, Magyarország rengeteg bírálattal szembesült Safarov átadása miatt, és az még csak hagyján, hogy az emberek megalázva érzik magukat. Ami kevéssé érthető, az az, hogy valaki, aki egy személyben döntött az átadásról, miként őrizheti meg a tisztségét ezután. A logika és az erkölcsi kötelesség is azt diktálta volna, hogy Orbán és kormánya már augusztus 31-én lemondjon – véli a PanArmenian.

De félretéve az érzelmeket – folytatódik a cikk –, Orbán talán csak azért ment bele az ügyletbe, hogy megmentse országát az államcsődtől és az összeomlástól. A hárommilliárd dollár azonban aligha jó erre, arra viszont nagyon is, hogy Budapest beletenyereljen egy tőle meglehetősen messzire eső konfliktusba, a hegyi-karabahi válságba.

Másrészt lehetne mondani, hogy az egész merő véletlen: Magyarországnak kellett a pénz, Azerbajdzsánnak pedig Safarov. Semmi személyes dolog, csak üzlet. És ez az üzlet üzlet is maradna, ha a szabadságát elnyert személy nem az lenne, aki. Ha Magyarország egy maffiafőnököt, adócsalót vagy egy fegyverkereskedőt adott volna át. De olyasvalakit adott, akinek minden célja az volt, hogy végezzen egy alvó örménnyel. Ha felébreszti, nem éli túl. Szóval egy ilyen gyilkos égeti Magyarországot és sodorja közvetve szégyenbe a magyarokat is, akiket persze nem lehet felelősségre vonni azért az aljas tettért, amelyet a miniszterelnökük követett el – írja az örmény hírügynökség.

A PanArmenian szerint az örmények nagy problémája most a túláradó érzelmekben keresendő. A diplomáciai szakítás Magyarországgal helyes lépés volt; ezt most annak kellene követnie, hogy Jerevánból Aliyevvel és tisztségtől függetlenül semelyik más politikussal sem találkozik senki. Budapest persze kétszer csúszott el a banánhéjon: először, amikor Safarov átadásáról megszületett a döntés, másodszor pedig akkor, amikor bedőlt Aliyevnek. Ehhez talán kommentárt se kell fűzni – állapítja meg érezhető kárörömmel a vezércikk.

Egyébként az azerbajdzsáni eufória ellenére a történet sem Aliyevre, sem arra a Törökországra nézve nem hízelgő, amelyik támogatja az azeri elnököt. Az nem titok ugyanis – pedzegeti a Panarmenian –, hogy az ügylet mögött Ankara áll: a törökök szervezték meg a találkozókat és mondták meg, Aliyev végül mennyit fizessen Safarovért. De megbízható források szerint a hárommilliárd dollár még nem ért el Magyarországra, ahol most a parlamenti pártok az Orbán-kormány lemondását követelik.

Ami pedig Jerevánt illeti, itt az idő, hogy elismerje Hegyi-Karabah függetlenségét. Az nyilvánvaló, hogy ezután nem folytatódhatnak az EBESZ égisze alatt ténykedő minszki csoport tárgyalásai, Örményország és Azerbajdzsán államfője pedig nem találkozik többé – zárja vezércikkét a Safarov-ügy regionális következményeivel az örmény hírügynökség.