A szankciókról vasárnap 19:3 arányban szavazott az Arab Liga, miután a szíriai hadsereg minden korábban vállalt határidőn túl is folytatja az ellenzék elleni erőszakcselekményeket. Valid al-Muallem szíriai külügyminiszter az ország belügyeibe való beavatkozással vádolta meg a 22 tagú pánarab szervezetet.

ENSZ-becslések szerint március, vagyis a felkelés kitörése óta több mint 3500 civil halálos áldozata volt a hadsereg megtorló akcióinak. November elején az Arab Liga ideiglenesen felfüggesztette Damaszkusz tagságát a szervezetben, és béketervvel állt elő, amely három napos ultimátumot adott Damaszkusznak az erőszak megfékezésére. Basár Asszad elnök rezsimje vállalta is, hogy megálljt parancsol a hadseregnek, de ez nem történt meg.

A damaszkuszi propaganda egyébként folyamatosan külső erők beavatkozásaként kezeli mindazt, ami az országban történik, s most az Arab Ligát is azzal vádolja, hogy ennek vált részévé. Szíria mint a liga alapító tagja megcsalatásról, az arab szolidaritás megszűnéséről beszél. Hogy a döntések pszichológiai hatása valószínűleg jelentős, az már a liga eddigi fellépésének nyomán is felmérhető. Szíria mindig is az arabság centrális szereplőjeként tekintett magára, így a mostani kitaszítás kapcsán felemlegetett szolidaritáshiány egyáltalán nem lózung. A fellépés a szír közvéleménynek is kemény üzenet.

A mostani szankciócsomag tervezete szombatra készült el; ahhoz, hogy életbe lépjen, a vasárnapi szavazáson minimum a tagországok kétharmadának kellett jóváhagynia. Az intézkedések között szerepel minden, a tagországokban lévő szírai vagyon befagyasztása is. Szíria exportjának felét és importjának egynegyedét bonyolítja le az Arab Ligához tartozó államokkal, így megfigyelők szerint a büntetőintézkedéseket az Asszad-rezsim érezni fogja a saját bőrén – akkor is, ha két szomszédja, Libanon és Irak ellenzi a lépéseket. (Damaszkusz legnagyobb kereskedelmi partnere egyébként az Európai Unió.)

Az Arab Liga több mint fél évszázados története során nem szoktatta hozzá a világot a karakteres, hatalmi súlyt reprezentáló fellépésekhez. Amikor 1982-ben a mai szír elnök apja 40 ezer embert mészároltatott le Hamában, viszonylag jól torelálta az Arab Liga. Az idén azonban először Líbia, majd Szíria tagságát függesztette fel, s most eljutott a szankciókig. Pedig nem mondható, hogy a tömörülés alapvetően demokratikus, jogvédő széplelkekből állna. Valószínű óriási a szerepe a médiának, amely még a korlátozott jelenlét esetén is intenzíven számol be az eseményekről a ridegebb rezsimek közvéleményének is. Ugyancsak fontos lehet, hogy mindenki szeretné (a despotikusabb hajlamú szereplők is), ha minél gyorsabban befejeződnének az összetűzések, értelmezzük azt akár társadalmi, akár szektariánus konfliktusként.

Ezzel párhuzamosan Franciaország javaslatot tett humanitárius folyosók kialakítására, amelyeken keresztül élelmiszereket és gyógyszereket lehetne eljuttatni a szíriai hadsereg által ostrom alatt tartott ellenzéki központokba. Alain Juppé külügyminiszter szerint a humanitárius folyosó kialakítása nem jelent katonai beavatkozást, de azt elismerte, hogy valószínűleg fegyverrel kellene védeni a rezsim egységeitől. Szombaton az Aszad-ellenes felkelés központjában, Homsz tartományban 16 embert öltek meg a biztonsági erők, az ENSZ pedig „riasztó jelentésekről” számolt be, amelyek szerint a közel-keleti országban elterjedt az ellenzékiek, de a gyerekek kínzása is.