Már csak Obamának kell szignóznia az alkut
Sokan tartottak még a washingtoni kongresszus republikánus többségétől. Nekik kellett az újév első napján megszavazniuk a szilveszterkor a szenátus és a Fehér Ház között kialkudott kompromisszumot, amely többek között a gazdagok erősebb megadóztatását tartalmazza. Ezt korábban az Obamával politikai háborúban álló konzervatívok elvetették.
Szerda hajnalra kiderült, most jobban tartottak a megállapodás hiányát automatikusan büntető megszorítások miatti felelősségtől, mint a kampányaikat finanszírozó gazdasági elit dühétől. A kongresszus 257–167 arányban bólintott rá a szenátusi kompromisszumra. Természetesen a hónapok óta zajló tárgyalások a költségvetési szakadék elkerülésére az utolsó pillanatokig feszült volt.
A szenátusi demokrata többség megüzente: ők többet nem szavaznak a dologról, ha a kongresszusi republikánusok átírják az alkut, akkor nincs alku. A burkolt zsarolás komoly fejtörést okozott a konzervatívok körében, vezető republikánusok ígérték a törvény elutasítását. Frakcióvezetőjük végül nem kockáztatta a kompromisszum újratárgyalását, John Boehner a szenátusi tervezetről kért szavazást, ami át is ment. A hírek szerint a demokraták is zúgolódtak a keddi napon, amiért szerintük túlzott engedményeket tett a Fehér Ház az ellenzéknek, végül Joe Biden alelnöknek kellett meggyőznie párttársait, hogy támogassák a kompromisszumot.
A törvényt Obama várhatóan még ma aláírja – tegnap az Egyesült Államokban is munkaszüneti nap volt, vagyis ma indulnak el az automatikus megszorítások, amelyet a szignó tud elhárítani.
A megállapodás mindkét politikai oldal részéről jelentős engedményeket tartalmaz. Az évente 450 ezer dollárt kereső háztartások vagy 400 ezret kereső magánszemélyek adója 35 százalékról 39,6-ra nő. Barack Obama eredetileg 250 ezer dollárnál akarta meghúzni ezt a határt, ám azt elérte, hogy az ennél többet keresők számára is bezáruljon néhány kiskapu, így a lakosság legvagyonosabb két százaléka mindenképpen több adót fog fizetni.
A hosszú ideje munkanélküliek ellátását biztosító alapot is fenntartják még egy évig, ez is az elnök számára győzelem. A befektetések utáni kamatokra és osztalékokra kivetett adó 15 százalékról 20-ra nő a gazdagok számára, és a vagyonosok ezentúl több öröklési adót is fizetnek majd. Obama szerint a megállapodás plusz 600 milliárd dollárt hoz a költségvetésbe a következő tíz évben – az ő eredeti célja 1600 milliárd volt.
A szintén ma életbe lépő, fűnyíróelv-szerűen minden kormányzati ágazatot érintő megszorítócsomag első részét pedig két hónappal elhalasztották.
Az adósságplafonról nem is esett szó, pedig ezt is meg kell majd emelni: Timothy Geithner pénzügyminiszter néhány napja közölte, hogy 2012 utolsó napján éri el az Egyesült Államok a törvényben meghatározott 16,4 ezer milliárdos plafont. Ám „rendkívüli intézkedések” sorával tudja biztosítani, hogy még két hónapig fizetésképes maradjon a szövetségi kormány, azaz adott még ennyi időt Washingtonnak a megállapodásra.
Ez utóbbi kérdés is hozzájárult ahhoz, hogy az amerikai sajtó egyelőre úgy értékeli az utolsó pillanatban született kompromisszumot, hogy az nem oldja meg a problémákat, legfeljebb átmenetileg elhalasztja őket.
A The New York Times első elemzése szerint ez is azt a trendet erősíti, miszerint Washingtonban már nincsenek nagy megállapodások, kiegyezések a jelentős kérdésekről, csak kisebb-nagyobb jogszabályokkal, „sebtapaszokkal” kezelik a bajokat. A lap szerkesztőségi véleményének címében „lagymatagnak” nevezi a megállapodást, és úgy véli, ez a kompromisszum sem tett mást, mint kitolta a Fehér Ház és a republikánusok közötti költségvetési háborút tavaszig.
A The Washington Post szerint is csak a legégetőbb problémákra talált megoldást McConnell és Biden: sem idejük, sem elég hatalmuk nem volt átfogó megállapodást kötni.
