„Már van elég önbizalmunk”
Kevésbé harcias, ám önbizalomtól duzzadó politikusként jelent meg tegnap Orbán Viktor miniszterelnök Berlinben. A kormányfőt a WDR német közszolgálati televízió előadónak hívta meg tekintélyes Európa Fórumára. Nem leplezték, hogy a választás azért esett éppen rá, mert egy vitatott, megosztó, Európával szemben is kritikus politikust akartak megszólaltatni. Orbán háromfős delegációval utazott, ott volt Martonyi János leköszönő külügyminiszter, reménybeli utódja, Szijjártó Péter, a miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára, valamint Balog Zoltán, a humántárca vezetője is.
A berlini út nem csak arra adott lehetőséget, hogy Orbán vázolja a fórum résztvevőinek – köztük José Manuel Barroso bizottsági elnöknek, Martin Schulz EP-elnöknek vagy épp Aleksander Kwasniewski volt lengyel államfőnek –, hogy mit gondol Európáról. Fogadta a miniszterelnököt Angela Merkel német kancellár is, és zárt ajtók mögött tárgyalt vele. A megbeszélés előtti rövid nyilatkozatokban mindkét fél meglehetősen diplomatikusan fogalmazott, a vitás pontok legfeljebb a vájt fülűek számára voltak tetten érhetők.
Merkel például ismét rámutatott, hogy a magyar nép nagy bizalmat szavazott Orbán pártjának, de ez nagy felelősséggel is jár. Erre már többször figyelmeztette Orbánt, az előző ciklusban, illetve a választások utáni első gratulációjában is, de nem valószínű, hogy ezzel befolyásolni tudná a magyar hatalmi gépezetet. Mint ahogy már az sem újdonság, hogy a Magyarországon befektető német cégek a kiszámítható jogi környezet hiányára panaszkodnak.
Berlinnek azonban kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a magyar belügyekkel foglalkozzon. A tegnapi tárgyalások fő témája az ukrán válság és a lengyel miniszterelnök energiauniós javaslata volt. Merkel azt hangoztatta: a német kormány elkötelezett a május 25-i ukrajnai elnökválasztás iránt, mert úgy látja, csak ez biztosíthatja, hogy az ukránok szabadon döntsenek a jövőjükről. Orbán Ukrajnáról csak annyit mondott, hogy hosszú és nehéz probléma előtt áll Európa, mert egyelőre nem tudni, mikor és hogyan lesz stabil és sikeres ország a szovjet utódállam. Számunkra az ott élő 200 ezer magyar helyzete is fontos – tette hozzá. Az energiaügyekben minden bizonnyal Orbánnak is lesznek javaslatai, mert a WDR rendezvényén elmondott beszédében kitért rá: az energiaárakat radikálisan csökkenteni kell,mert akadályozzák Európa versenyképességét.
Amikor pedig a választási győzelméről beszélt, Orbán szélesen elmosolyodott: győzni jó, mondta. Tele vagyunk erővel, tervekkel, és a számok máris azt igazolják, hogy jó pályán a magyar gazdaság: márciusban az előző év azonos időszakához képest tíz százalékkal nőtt az ipari termelés.
Ugyanilyen győzelmi jelentésnek tűnt a miniszterelnök lendületes beszéde a WDR Európa Fórumán. A magyarul felszólaló, narancssárga nyakkendőt viselő Orbán korrekt tiszteletkörrel kezdte: megköszönte a Nyugatnak, és főként Németországnak, hogy tíz éve lehetőséget biztosított Magyarországnak és a többi közép- európai országnak az uniós csatlakozásra. A bővítés azóta sikertörténet lett, a közép-európai országok erősebbé váltak, de profitált belőlük az Európai Unió is.
Már nem tartozunk a perifériához – mondta büszkén. Innentől tulajdonképpen példának állította Magyarországot a Nyugat elé. Bár az 1990-es évekig mindenki azt gondolta, hogy a kommunizmus alól felszabadult államok minden problémájára orvosságot jelent, ha egyszerűen lemásolják a nyugati recepteket, a gazdasági válság mindent megváltoztatott. Saját válaszokat kellett találnunk, és ezekkel sikerült megújítani az országot – fogalmazott. – Már van elég önbizalmunk ahhoz, hogy saját javaslataink legyenek, és azt várjuk a Nyugattól, hogy ezeket ne butaságként, „unortodoxiaként” kezelje, hanem fontolja meg, mert akár egész Európa számára is érvényesek lehetnek.
Ami az Európa előtt álló kihívásokat illeti, a magyar miniszterelnök szerint érdemes szembenézni a realitásokkal. A német füleknek bizonyára édesen csengett az, hogy nem élhetünk mások pénzéből, minden tagállamnak meg kell dolgoznia mindenért. Másrészt szembe kell nézni a demográfiai problémával, amelyre a tömeges bevándorlás nem megoldás, mert így nem lehet majd fenntartani az európai civilizációt. Ésszerű viszont, ha a családokat, a gyerekvállalást támogatjuk, mint azt teszi a magyar kormány a családi adózással.
Nem rejtette véka alá a miniszterelnök, hogy bizony fontosak a nemzeti érzések és a keresztény gyökerek is. – Márpedig a keresztény Európában a családot egy férfi és egy nő alkotja, és ezzel a társadalom többsége is egyetért. A családot nem lehet relativizálni – vitte tovább konzervatív irányba a beszédét.
Méltatta a munkaalapú társadalmat: ahol a magánvállalatok nem tudnak munkát adni az embereknek, ott az államnak kell beugrania. Éppen úgy, mint Magyarországon, ahol azt tervezi, hogy jövőre mindenkinek tudnak munkát adni.
– Az egy hónappal ezelőtti választásokon nálunk az európai közép nyert – jelentette ki, hozzátéve, hogy természetesen nálunk is vannak jobboldali és baloldali (!) szélsőségek. De ami az ezzel kapcsolatos összeurópai aggodalmat illeti – Orbán itt egy hasonlattal élt: nem az a lényeg, hogy milyen magas a vízállás, hanem hogy milyenmagasak a gátak. Nálunk ezzel nincs baj, vagyis a szélsőségeket kordában tartjuk.
Megpróbálnak együtt élni Orbán Viktorral a német politikusok. Nincs nagy barátkozás, bizalmi viszony, de mindenki korrekt partnerségre törekszik. Angela Merkel most elsősorban Ukrajna miatt aggódik, ez ügyben a magyar kormánytól sok mindenre nem számíthat, legfeljebb arra, hogy a visegrádi együttműködés keretében olykor fogja vissza a kicsit túlmozgásos lengyeleket. A magyar–orosz viszonyt Berlinből kevésbé nézik kritikusan, mint Varsóból vagy Washingtonból. Épp a németek hangoztatják, hogy – az üzleti kapcsolatok miatt – fontos fenntartani a beszélő viszonyt Moszkvával. A másik aktuális aggodalom a szélsőséges, euroszkeptikus pártok előretörésével kapcsolatos, de ellenük nehéz Orbánnal karöltve kampányolni. Mégis muszáj, mert a néppárti egység kötelez. Merkel és a CDU szempontjából fontosak lehetnek azok a mandátumok, amelyeket a Fidesz szerez majd május 25-én, az EP-választásokon, és amelyek hozzásegíthetik Merkelt, hogy neki tetsző elnököt ültessen az Európai Bizottság élére.
Maradnak persze a régi ügyek. A Szabadság téri német megszállási emlékművel kapcsolatban ugyan a budapesti német nagykövet szólalt meg először, de később a berlini külügyminisztérium arra az álláspontra helyezkedett, hogy kivárja, amíg a magyar társadalom megvitatja ezt a kérdést. Egyrészt a németek érintettsége miatt, másrészt az eddigi tapasztalatok okán is: az Orbán-kormány eddig sem reagált konstruktív módon a külföldi bírálatokra, pártalapú, ideológiai vagy épp üzletileg motivált támadást sejt bennük.
A választási eredmény láttán pedig végképp beletörődött Berlin (még a szocdemek vezette külügyminisztérium is), hogy a Fidesznek egyelőre nincs ellensúlya Magyarországon. Ezért leginkább arra törekednek, hogy a német vállalatok közül minél kevesebb szenvedjen a különadóktól, és minél több kerüljön be a stratégiai partnerek közé. Ez a magyar kormánynak sincs ellenére, elvégre Németország a legnagyobb befektető, a legnagyobb külföldi munkaadó és a legnagyobb kereskedelmi partner. (I. E.)
