A lapunknak nyilatkozó biztonságpolitikai szakértő, Wagner Péter szerint a helyzet látszólagos egyszerűsége azonban megtévesztő. Egy sikeres katonai beavatkozáshoz előre látni kell az akció végét. Az intervenciót csak jól körülhatárolható cél érdekében szabad megindítani. Már a háború előtt gondoskodni kell a későbbi fenntartható békéről – a katonai gondolkodásban ezt nevezik kivonulási (exit) stratégiának.

– Az USA a saját bőrén tapasztalta ennek jelentőségét, s Vietnam után az amerikai stratégiai gondolkodás meghatározó eleme lett. 2001. szeptember 11. után azonban figyelmen kívül hagyták – mondta Wagner. A kivonulási stratégia hiánya tette kilátástalanná és átláthatatlanná az USA iraki és afganisztáni háborúit, s egyelőre ez lehetetleníti el a szíriai intervenció sikerét is.

Amerikai katona egy szélsőségesek által elkövetett szeptemberi merénylet helyszínén, Kabulban. Afganisztán újra a szélsőségesek melegágya lett Mohammad Ismail / Reuters

Nem arról van szó, hogy az óriási technológiai fölényben lévő nyugati koalíció ne lenne képes elfoglalni az IS ellenőrzése alatt álló területeket. Erre, ha jelentős civil áldozatok árán is, de képes lenne az amerikai vezetésű szövetség. A kérdés az, mi következne ezután. Ha a misszió célja csupán az IS-hez köthető terrorista vezetők likvidálása, akkor a nyugati csapatok kivonulása nyomán képződő hatalmi vákuumot előbb-utóbb betöltené valamelyik rivális – terrorista – csoport, nagy valószínűséggel az al-Kaidához köthető al-Núszra front.

Bartha Dániel, a Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) igazgatója éppen ezért arra figyelmeztet, hogy az IS és az al-Núszra front ellen csak egyszerre van értelme a katonai fellépésnek.

A másik alternatíva az – mondja a két szakértő egybehangzóan –, hogy a megszálló külföldi csapatok meghatározatlan ideig az elfoglalt szíriai területeken maradnának. Vagyis az USA és szövetségesei egy újabb elhúzódó, veszélyes és költséges konfliktusba ragadnának bele.

– Könnyű azt mondani, hogy csináljanak már valamit, de senki nem tudja megmondani, hogy pontosan mit – mondta Wagner, kiemelve, hogy Barack Obama amerikai elnök is hasonló gondolatmenetet követ. Míg a Nyugat számára a katonai rendezés rejt óriási kockázatokat, a régióban érdekelt államok többsége még az IS felszámolásának gondolatával sem tud azonosulni. A brutális módszereiről elhíresült terrorszervezet sok ellenséget szerzett magának a térségben és világszerte. Ez sem jelenti azonban, hogy automatikusan első számú célponttá vált a régió meglehetősen stabil ellenségképpel bíró szereplői szemében. Legyenek akármilyen gyomorforgatóak­ az Iszlám Állam tettei, nem képesek felülírni olyan hosszú múltú jelenségeket, mint a síita–szunnita szembenállás vagy a kurdok területi autonómiára irányuló törekvései.

– Amíg az érintett országok vezetői nem tudnak megállapodni a rendezésről, addig nem várható a mostaninál kiterjedtebb katonai fellépés. A helyzet kulcsa nem is csak a nagyhatalmak kezében van. Irán, Törökország és Szaúd-Arábia támogatása legalább olyan fontos – emlékeztet Bartha. Az elmúlt tizenöt év tapasztalatai bebizonyították, hogy a katonai megoldás nem megoldás – vélekedik Wagner. Azt politikai egyeztetésnek kell megelőznie, különben értelmetlen öldöklésbe torkollik, ami hosszú távon tovább ronthatja a helyzetet. Ha lehetséges fokozni az ebben a térségben amúgy is virágzó Amerika-ellenességet, akkor erre remek lehetőséget kínál az óhatatlanul nagy járulékos veszteséggel járó szíriai intervenció. – Az IS támogatottságát csak megerősítené a szélsőségesek és az általuk emberi pajzsként használt civilek válogatás nélküli lemészárlása – véli Bartha Dániel. Arról nem is beszélve, hogy mekkora öngólt jelentene a nyugati koalíciónak, ha az életekben és pénzben is drága beavatkozás, majd a csapatok kivonása után Szíriából – Afganisztánhoz hasonlóan – újra a szélsőségesek melegágya lenne.