Nem segítette az ellenséget a WikiLeaks-kiszivárogtató
Nem bűnös az ellenség segítésének vádpontjában a WikiLeaksnek titkos iratok százezreit kiszivárogtató Bradley Manning. A legsúlyosabb vád alól így felmentette, ám szinte minden más vádpontban bűnösnek találta őt a bíró, Denise Lind ezredes, aki magyar idő szerin tegnap este ismertette döntését. Elítélték - többek közt - öt vádpontban kémkedésért és öt vádpontban lopásért, írta a Reuters. Manninget a marylandi Fort Meade támaszponton állították hadbíróság elé. A börtönbüntetés hosszáról csak egy későbbi meghallgatás után dönt a bíró. Minimum nincs, ám a maximum, amit kiszabhat rá, 130 év - jelentette a Guardian tudósítója.
Manning 2007-ben lépett be a hadseregbe; 2009-ben helyezték Irakba, ahol hírszerzési információkat elemzett. Így történhetett, hogy hozzáfért titkos és bizalmas iratokhoz is. A vád szerint már kiküldetésének kezdetén, a védelem szerint csak 2010 elején kapcsolatba lépett a WikiLeaks-szel. A továbbra is Ecuador londoni nagykövetségén tartózkodó Julian Assange vezette szervezetnek ő adta át a legnagyobb visszhangot kiváltó kiszivárogtatások „nyersanyagait.” Tőle kapta például a WikiLeaks a 2007-ben Bagdadban készült videót, amelyen egy amerikai helikopterből tüzet nyitnak egy utcasarkon álló csoportra. A támadásban legalább kilenc civil meghalt, köztük a Reuters hírügynökség két munkatársa. Manning szivárogtatta ki az iraki és afganisztáni harctéri jelentéseket és a több mint negyedmillió amerikai diplomáciai táviratot is.
A 25 éves közlegényt 2010 májusában tartóztatták le – azután, hogy egy internetes chatelés során bevallotta tettét egy hackernek, aki feljelentette. Manninget hónapokig magánzárkában tartották, meztelenre vetkőztetve – emiatt bármilyen büntetést is kap, azt kárpótlásul 112 nappal csökkentik. 22 vádpontot hoztak fel ellene, ezek közül az ellenség segítése a legsúlyosabb, ami életfogytiglani börtönbüntetéssel is járhat. Remélve, hogy ezt elkerülheti, több más vádpontban márciusban elismerte bűnösségét – ám már ezek miatt is húsz évre börtönbe zárhatják. Saját kérése volt, hogy ne esküdtszék, hanem bíró hozzon ítéletet az ügyében.
A záróbeszédek csütörtökön hangzottak el. Ezek során, illetve a tárgyalás két hónapja alatt két teljesen eltérő képet festett Manningről a vád és a védelem. A közlegény ügyvédje, David Coombs szerint Manning egy fiatal, naiv személy, aki számára az emberi élet hatalmas érték, és akit mélységesen felkavartak az amerikai hadsereg által az iraki és afganisztáni hadszíntéren elkövetett kegyetlenségek. Manning „vérszomjasnak” nevezte az amerikai hadsereget a bíróság előtt elmondott beszédében. A vádlott és ügyvédje azt állítják, Manning nem publikált mindent meggondolatlanul, amit csak talált: több millió titkos dokumentumhoz fért hozzá, ám összesen mintegy 720 ezret hozott nyilvánosságra. Azokat, amelyek véleménye szerint nem árthatnak az amerikai nemzetbiztonságnak, és amelyek vitát indíthatnak az Egyesült Államok hadseregének iraki és afganisztáni szerepvállalásáról.
A védelem szerint Manning a közérdeklődésre számot tartó, fontos iratokat hozott nyilvánosságra, amelyek leleplezték az amerikai hadsereg túlkapásait. Ennek alátámasztására azt is nyilvánosságra hozták: az iratokkal először a The Washington Postot kereste meg a közlegény. Miután itt nem vették komolyan, a The New York Times-t hívta, és emailt is írt a szerkesztőségnek, ám nem keresték meg. Ezután döntött úgy, hogy a WikiLeaksnek adja át az iratokat. (Később a The New York Times a WikiLeaks egyik legfontosabb partnere lett a diplomáciai iratok publikálásában.)
A vád által felvázolt kép teljesen más embert mutat. Ashdan Fein őrnagy, az ügyész szerint Manning áruló, akit gonosz szándékok vezéreltek és akit semmi más nem érdekelt, csak a hírnév, ezért mindent nyilvánosságra hozott, amit csak le tudott tölteni a titkos iratok közül. Célja pedig az volt, hogy ezek mindenki számára elérhetőek legyenek az interneten, ezért tudnia kellett, hogy azok az Al-Kaida, azaz az ellenség kezébe fognak kerülni. A vád egyik fontos érve, hogy a Manning, majd a WikiLeaks által kiszivárogtatott iratokból találtak néhányat Oszama bin Láden rejtekhelyén is, miután egy amerikai elit kommandó 2011 májusában megrohamozta a terroristavezért pakisztáni házát, és meggyilkolta.
Manning és az amerikai titkosszolgálatok adatgyűjtési módszereit május végén kiszivárogtató Edward Snowden ügye között sokan párhuzamot vonnak. A két ügy többek közt arra is rávilágít: az amerikai hadseregben, hírszerzésben immár tömegek férnek hozzá bizalmas dokumentumokhoz. Manning „olyan dokumentumokat töltött le, amelyhez félmillió embernek volt hozzáférése. [...] Elkerülhetetlen volt, hogy megtörténjen” idézi a Reuters az egykori CIA-munkatárs Joseph Wipplt, aki ma a bostoni egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének professzora.
A bíró döntésének a kiszivárogtatások és a oknyomozó újságírás terén is lesz hatása. Kiszivárogtatót korábban nem vádoltak az ellenség segítésével. Manning sem közvetlenül az Al-Kaidának adta a dokumentumokat, ám az ügyész szerint azzal, hogy az interneten elérhetővé tette őket, terroristák kezére adta azokat.
