Mandela összehozta Obamát Castróval
A történelmi parolára akkor került sor, amikor Obama – aki Castróval egyetemben a hat külföldi felszólaló vendég egyike volt – a pódium felé tartott, hogy megtartsa beszédét. Castro az első széken ült a sorban, az amerikai elnök elhaladtában nyújtotta neki a kezét. Néhány szót váltottak is.
Castro azért kapott ilyen kitüntetett figyelmet a johannesburgi gyászszertartáson, mert a testvére és elődje, Fidel a dél-afrikai apartheid egyik nagy ellenzője volt, a hetvenes években csapatokat küldött Angolába a függetlenségi háború alatt.
Az elnöki szintű kubai-amerikai kézfogások története nem hosszú. 2000-ben New Yorkban Clinton fogott kezet Fidellel egy ebéden New York-i ENSZ-székházban, de az zárt ajtók mögött történt, és Washingtonban először le is tagadták, csak később ismerve el, hogy a két politikus valóban sort kerített rá. A második 2002-ben esett meg, amikor Jimmy Carter elment Havannába Fidelhez – elsőként a volt vagy hivatalban lévő elnökök közül az 1959-es kubai forradalom óta.
Az Obama és Castro kézfogását megörökítő felvételek perceken belül elárasztották a világsajtót, és ezzel egy időben a találgatások is elindultak, hogy vajon a közeledési folyamat egyik új állomásához érkeztek a felek, vagy az etikett betartásáról volt csak szó.
– Azt hiszem Obama gesztusa nem volt más, mint a protokoll része, amely egybevág az elnök „udvarias” külpolitikai felfogásával. Nem hiszem, hogy ezt közeledésként lehet értelmezni, [az esetről készült videón] jól látható, hogy Raúl különösebb izgatottság nélkül fogadja a felé nyújtott kezet” – mondta lapunknak Sebastian A. Arcos, a Floridai Egyetem Kubai Kutatóközpontjának igazgatója. Az egykori ellenzéki aktivista hozzátette, hogy ő csak Fidel halála után lát némi esélyt a két ország közeledésére. – Addig valószínűleg olyan fagyos marad a viszony, mint eddig. Kicsi arra az esély, hogy ez változzon a közeljövőben – tette hozzá Arcos.
Obama egyébként egy órát késett a megemlékezésről, mert a konvoja beleragadt a johannesburgi dugóba. Emiatt kihagyta a nyitóbeszédeket is. A Castróval esett kézfogás történelmi jelentőségét egyébként némiképp csökkenti, hogy az amerikai elnök nem válogatott, parolázott egyet a megemlékezésen Robert Muhgabével, Zimbabwe elnök-diktátorával is.
Ettől függetlenül az amerikai-kubai közeledésről szóló optimista hangok nem nélkülöznek minden alapot, hiszen Obamáról köztudott, hogy nem támogatja a Kuba ellen több mint fél évszázada hatályban lévő embargót, és hivatali ideje alatt sok, a Bush-adminisztráció által életbe léptetett szigorításon enyhített: a kubai-amerikaiak korlátozás nélkül utazhatnak a szigetországba, az elmúlt évekhez képest könnyebben küldhetnek pénzt haza, és kulturális, oktatási vagy vallási célból amerikai állampolgárok immár gond nélkül utazhatnak Kubába.
Kedden a felszólaló külföldi vendégek között egyébként ott ült Dilma Rousseff brazil államfő is, aki puszit kapott Obamától. Az Egyesült Államok és Brazília között mostanában hűvös a viszony, azóta, hogy kiderült, az adatgyűjtési és megfigyelési botrány középpontjában álló amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) lehallgatta Roussefet és a közvetlen környezetét is.
A johannesburgi gyászszertartásra idősebbik George Bush kivételével mindegyik élő amerikai exelnök elment, Carter, Bill Clinton és ifjabb George Bush is. Carter volt az egyedüli, aki nem vitte magával a feleségét, és egyébként más páholyban is ült, mint a többi exelnök.
