Nem is olyan régen még az Egyesült Államok terroristalistáján szerepelt Nelson Mandela - eleveníti fel a Nyugat egyik szégyenfoltját a Süddeutsche Zeitung. Ronald Reagan akkori amerikai elnök 1986-ban vétóval illetett egy törvényt, amely szankciókról döntött az apartheid rezsim ellen és Mandela szabadon bocsátására szólította fel a dél-afrikai hatóságokat.

A németek közül Franz-Josef Strauss bajor miniszterelnök volt az apartheid egyik nagy támogatója. 1988-ban egy hivatalos vacsorán több száz vendég előtt fakadt ki, hogy a világ milyen igazságtalanul bánik Dél-Afrikával. Hatalmas tetszést aratott. Strauss számára az apartheid nem létezett, teljesen normális dolognak tartotta a szegregációt, amelyet a hatvanas években „az erkölcs és a vallási meggyőződés” példájaként méltatott. A szövetségi kormányban védelmi miniszterként is ténykedő Strauss mindenekelőtt jó üzleteket akart kötni Dél-Afrikával. 1983-ban például fejébe vette, hogy tengeralattjárókat ad el a nemzetközi embargó alatt álló országnak. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy leszállítottak egy óceánjárót, de benne ott lapultak a tengeralattjáró tervei. Az esettel évekig foglalkozott később a német parlament vizsgálóbizottsága. Még jó, hogy Strauss nem érte meg Mandela szabadon bocsátását és rehabilitálást. 1988-ban meghalt.

Mások azonban kaméleonszerű változásokra is képesek voltak. Margaret Thatcher 1987-ben még tipikus terrorszervezetnek nevezi Mandela mozgalmát, az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC), hogy aztán a hidegháború végezetével, 1990-ben anyaként ölelje magához a fekete politikust. Amikor Mandela egy brit képviselőnek beszámolt arról, hogy mennyire kedves volt vele Thatcher, az hüledezve kérdezte, hogy tényleg a Vasladynél járt-e.

Mandela persze tudta, mindig a győztesek mondják meg, hogy ki a terrorista és ki a forradalmár. „Tegnap még terrorista voltam ma pedig ugyanazok az emberek csodálnak, akik egykor annak bélyegeztek” – nevetett fel a Larry Kingnek adott 2000-es interjújában.

A tengerentúli rehabilitálás feltűnően sokat késett. Mandelát 2008-ig minden amerikai útja kínos pillanatokkal fenyegette, Washingtonban ugyanis mindaddig „elfelejtették” kihúzni a nevét a terroristák listájáról. Bár lehet, hogy ez nem feledékenység volt. Dick Cheney akkori alelnök még öt éve is azt állította, személy szerint semmi gondja azzal, hogy az ANC-t régen terrorszervezetként tartották nyilván, sőt, ugyanúgy szavazna, mint a 1986-ban, a Reagan által végül megvétózott törvény kongresszusi elfogadásakor. Nemmel.