Május 1.: kivégeznék a gyártulajdonosokat
Még 149 eltűntet és több mint négyszáz halálos áldozatot tartanak nyilván a múlt heti bangladesi házomlás után – jelentette be szerdán Dakkában a hatóságok. Az öt gyárnak is otthont adó Rana Plaza egy hete, Dakka egyik külvárosában omlott össze, rengeteg embert rántva magával a halálba: friss adatok szerint a romok alatt 399 halottat találtak, hárman pedig a kórházban haltak bele a sérüléseikbe. Kórházi ápolásra mintegy 2500 ember szorult, a környékbeli kórházak teljesítőképességük határán látják el őket.
Az épületből az összeomlással 600 tonna kőtörmelék és rom lett, amelyből egy hét alatt 350 tonnányit sikerült elszállítani. Május 1. Dakkában most a harag napja: a bangladesi főváros húszezer tüntetője ma a gyártulajdonosok és az épület tulajdonosának, a menekülés közben elfogott Mohamed Szohel Rana kivégzését követelik: „Akasszátok fel a gyilkosokat!” – harsogja helyszíni jelentések szerint a tömeg. Tüntetnek a dél-ázsiai ország több más nagyvárosában is.
Banglades a világ ruhagyártásának az egyik központja. Ruhagyár az összeomlott épületben is működött, és ahogyan a szakértők emlékeztetnek rá, a tulajdonosok nagyrészt semmibe vették a biztonsági előírásokat. Ranának állítólag a katasztrófa reggelén szóltak, hogy repedések vannak a falon, de ő néhány nyugtató szóval próbálta meg elintézni a dolgot. Elővigyázatossági intézkedésként egy földszinti bankfiók és néhány másik üzlet bezárt, az embereket hazaküldték, de a ruhagyárban az alkalmazottaknak maradniuk kellett.
Ranával együtt eddig nyolc embert – gyártulajdonosokat és mérnököket – tartóztattak le a házomlás miatt; hanyagság vádjával fogják törvény elé állítani őket. Bár Kamrul Anam, a Bangladesi Textil- és Ruhaipari Munkások Szövetségének az elnöke azt mondta, hogy a házomlás „gyilkosság” volt, a felelősökre pedig a törvény teljes szigorával kell lesújtani, a követelések ellenére nem valószínű, hogy ez megtörténik. Bangladesben a politika és a ruhaipar nagyon közel áll egymáshoz, a kormánypártban és az ellenzékben is ott ülnek a tulajdonosok, és ők aligha fogadnak el az érdekeikkel ellentétben álló döntéseket. A gyárakban rutinszerűen hagyják figyelmen kívül a bér- és munkavédelmi szabályokat, a gyárakba pedig a szakszervezeteket sem engedik be. Ennek az összefonódásnak megfelelően Sejk Haszina bangladesi miniszterelnök kedd esti parlamenti felszólalásában kvázi megfenyegette az embereket, arra szólítva őket, térjenek vissza a gyárakba, mert ha nem, elveszítik a munkájukat.
Azt, ami a bangladesi gyárakban folyik, Ferenc pápa az egyik miséjén a Vatikánban „rabszolgamunkának” nevezte, az Európai Unió pedig azon gondolkodik, hogyan lehetne rávenni a dél-ázsiai országot a munkakörülmények javítására és a biztonsági előírások betartására. Bangladesnek a ruhaipar évi 19 milliárd dolláros üzlet, a teljes export 80 százalékát jelenti. A ruhák 60 százaléka az Európába kerül. Dakkát intézkedésre kényszeríteni nem lesz könnyű: szankcionálni a jelenlegi szabad kereskedelem korlátozásával lehetne, ám ehhez mind a 27 tagország hozzájárulása szükséges, a ratifikálási folyamat pedig hónapokig is tarthat. Az ötvenmillió alkalmazottat tömörítő svájci székhelyű szakszervezeti szövetség, az IndustriAll Global Union mindenesetre már lépett, május 15-ig adva határidőt a nyugati kereskedőknek arra, hogy csatlakozzanak egy bangladesi biztonsági és munkafelügyeleti tervhez.
A bangladesi ruhaipar 3,6 millió embernek – főleg nőknek – ad munkát, és van közöttük, akinek a havi keresete mindössze 38 dollár – átszámítva 8600 forint.
