Majdnem mindenki Athénért a Bundestagban
A 130 milliárd eurós, immár második görög mentőcsomagról tartott szavazás pikantériája volt, hogy Hans-Peter Friedrich (CSU) német belügyminiszter a Spiegelnek azt nyilatkozta: Görögországnak jobb esélye lenne a fellendülésre az eurózónán kívül. Korábban kormánytag még soha nem ment ilyen nyíltan szembe a kancellárral, és ez ismét felvetette a kérdést: bár Angela Merkel népszerűsége még mindig magas, vajon saját frakciója mennyire egységes mögötte? Friedrich némi politikai nyomás hatására végül korrigált, és még a szavazás előtt közölte: bízik a kancellár programjában, és már ő is úgy látja, hogy az eurózónán belül jobb esélyei vannak Görögországnak.
Bár a mentőcsomagról való szavazás az eredményt tekintve formális volt – végül nagy többséggel, 496 igen, 90 nem szavazattal, öt tartózkodással elfogadták –, Merkel számára nagy volt a tét: többen jelezték saját frakciójából, hogy már nem hisznek abban, hogy a görögök megmenthetők, és nemmel fognak szavazni. Ehhez képest az ellenzék – a szociáldemokraták és a zöldek – támogatásukról biztosították a mentőcsomagot, de eközben igyekeztek minél élesebben támadni a kormány politikáját, mintha már a 2013-as választás lebegne a szemük előtt.
Angela Merkel arról próbálta biztosítani a képviselőket, hogy fontos a szigor, de emellett segíteni kell a görögöket abban, hogy végre versenyképesek legyenek. Németország a maga részéről nem késlekedik, már idén átutalják a német részlet felét, 11 milliárd eurót a 130 milliárdos mentőcsomagba. A görögöket pedig arra biztatta, hogy az európai szolidaritásért cserébe vállaljanak maguk is felelősséget a sorsukért. (Azt nem kommentálta, hogy a friss felmérés szerint a német lakosság 62 százaléka nem támogatja az új görög mentőcsomagot.)
A szocdemek szerint jóval nagyobb lesz a számla
A kancellár visszafogott beszédére valóságos pergőtűzként érkezett a válasz Peer Steinbrücktől, az SPD egyik lehetséges kancellárjelöltjétől. A volt pénzügyminiszter szerint semmi garancia arra, hogy nem lesz szükség még egy harmadik mentőcsomagra, mert ez a mostani is igen bizonytalan lábakon áll: a Nemzetközi Valutaalap még mindig nem döntött, hogy mennyivel száll be, nem sikerült megegyezni a magánhitelezőkkel sem (mindkét határidő március 9.), és a Görögországban vizsgálódó trojka (az Európai Központi Bank, az IMF és az EU delegációja) sem túl optimista, hogy jövőre jelentősen csökkenteni lehetne a GDP 160 százalékára kúszó görög államadósságot. Ráadásul micsoda dolog az, hogy a gazdag görögök svájci bankokban tartják a pénzüket, és az alpesi országra mégse gyakorol senki politikai nyomást? – dörögte Steinbrück, majd folytatta: a hiánycélok kőbe vésése nem oldja meg a válságot. A görög minimálbér csökkentése kontraproduktív, a nyomorgó görögök lassan előveszik a 40-es évekből maradt „szegények szakácskönyveit”, az ország teljes kilátástalanságba süllyed. Steinbrück szerint Görögország megmentése jóval drágább lesz, mint amit a német kormány bevall. Ezért itt az ideje végre stratégiát váltani: vagyis vállalni az eurókötvényeket és a transzferuniót. Steinbrück biztosította Merkelt, hogy a szociáldemokraták támogatják a mentőcsomagot, de csak mert Európáról van szó. Angela Merkel egy percig ne higgye, hogy ez a támogatás a kormánynak szól – hangsúlyozta, igyekezve eloszlatni azokat a pletykákat, hogy 2013 után ismét nagykoalíció készülne az országban.
Görögország, mint szocialista paradicsom?
Kevés megértést mutatott viszont a görögök gondjai iránt Rainer Brüderle, a liberálisok szónoka, aki szerint jobb lenne, ha a hellének visszafognák magukat a tüntetések, az eladósodás, a német politikusok elleni támadások, na és a fizetések terén is. „Görögország pont olyan, ahogy a szocialisták a paradicsomot elképzelik” – állította, és szorgalmazta, hogy a görögök foglalják írásba: betartják a megszavazott nadrágszíjszorító intézkedéseket az áprilisi választások után is. Azt, hogy Spanyolországban és Olaszországba elhárult az akut válság, Brüderle a német kormány sikerének minősítette. Ehhez képest Gregor Gysi, a Baloldal társelnöke senkit sem lepett meg, amikor előadta: a görög helyzetért valójában nem az állam vagy a görög politikusok, hanem a bankok és a spekulánsok felelősek. Az első csomag megbukott, a második pedig egyértelműen a finánctőke érdekeit képviseli – vélekedett. „Milyen előrelépésről beszél, kancellár asszony? – szegezte neki a kérdést Angela Merkelnek. Mióta „mentik” a görögöket, egyre mélyebb a recesszió, egyre magasabb a munkanélküliség és az adósság. Nagy felhördülést váltott ki az ülésteremben, amikor a válságkezelést az első világháború utáni békeszerződésekhez hasonlította, amellyel „megágyaztak” a náci Németországnak. Ennél sokkal célravezetőbb volt a második világháború utáni Marshall-terv, és ezt kéne a görögöknek is felajánlani. Konkrétumokat végül nem mondott, csak beszólt az összes német pártnak, akik csak szóban ellenzékiek, végül úgyis megszavazzák a mentőcsomagot. – Egyedül a Baloldalban van meg a bátorság, hogy nemmel voksoljon – állította.
Nem bánt kesztyűs kézzel a kancellárral Renate Künast, a zöldek társelnöke sem, aki szerint Merkel tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a szikrából ekkora tűz lett Európában. Bezzeg Helmut Kohl egy ilyen válságban Európával törődött volna, nem pedig a retiküljét és a pénztárcáját szorongatta volna, mint a CDU elnöke. Künast érzékeny pontra tapintott, amikor emlékeztette a kancellárt: még a saját pártját, saját kormányát sem tudja meggyőzni, hogy valóban helyes a görög stratégiája. A mentőcsomagra szükség van, de nem elég. Konkrét európai befektetések kellenek Görögországban, akár a napenergia, akár a turizmus terén, amely beindíthatja a növekedést. Különben az országot tönkrespórolják – figyelmeztetett a zöld politikus.
