Magyarországé a második keleti csúcs
Némi pénzügyi vita bontakozott ki a brüsszeli uniós csúcstalálkozón – s a világválsággal ez könnyen magyarázható is volna. Ám a hivatkozás mégsem ennyire kézenfekvő. Inkább a szokásos féltékenység bújt elő a lelkek mélyéről. A franciák a szívüknek oly kedves mediterrán unió támogatását féltik a feltűnt harmadiktól, vagyis a keleti szomszédok alkotta tömbtől. Az Európai Bizottság még a múlt év végén, az orosz-grúz háborúra válaszul állt elő azzal az ötlettel, hogy érdemes volna nagyobb figyelmet fordítani a keleti szomszédokra.
A hivatalos érvelés szerint a hidegháború lezárulása után már elavult a befolyási övezetek létében gondolkodni, a független államok pedig döntsék el maguk, hogyan alakítják külkapcsolataikat. Az EU elsősorban Ukrajnára gondolt, de összesen hat államot von be a szorosabb viszonyrendszerbe: Moldovát, Grúziát, Azerbajdzsánt, Örményországot és a remények szerint Belaruszt. Utóbbi eddig nem kapott támogatást a diktatórikus politikai berendezkedése miatt, de a brüsszeli stratégák szerint mégis érdemes próbálkozni az orosz befolyás gyengítésével, s az uniós kapcsolatok erősítésével. A Bizottság 2013-ig 600 milliót költene, s ezt kifogásolták a franciák, de végül nem túl nagy sikerrel.
Az összeget a demokratikus intézmények fejlesztésére fordítanák, de szó van arról is, hogy az egyébként egymástól is igen eltérő fejlettségi fokon álló országokkal testre szabott programokon keresztül építik a viszonyt, előbb-utóbb társulási szerződéseket kötnének, s mihamarabb megfontolják, hogyan lehetne enyhíteni a vízumfeltételeket. - Ez kevesebb mint tagság, de több mint harmadik országokkal szokásos kapcsolat – mondta a vita után pénteken Gyurcsány Ferenc miniszterelnök.
A külügyminiszterek még a csúcs előtt áttekintették ezt a kérdést, különös tekintettel Fehéroroszországra. Kifejezték aggodalmukat, hogy nincs kellő haladás a demokratikus reformok terén, de felfüggesztve hagyták az egyes politikai vezetők ellen alkalmazott utazási tilalmat. A nagy kérdés az unió számára, meddig mehet el. Stratégiai törekvését hogyan tudja összhangba hozni demokratikus alapelveivel. A válasz a májusi prágai első keleti partnerségi csúcstalálkozóra vár. Ha Lukasenko belarusz elnök meghívást kap, akkor győzött a stratégiai érv, ha nem, akkor érvényesültek a szép alapelvek. S minthogy a keleti partnerség kétévenkénti csúcstalálkozók formájában intézményesül, a következőt a magyar elnökség rendezheti 2011-ben.
S e tényen aligha változtathat, ha az írek – mint ígérik – ősszel újra kiírják a népszavazást a Lisszaboni Szerződésről, amely elnököt adhatna az EU-nak. A csúcs pénteki zárónapján az írek óvatosan derűlátó beszámolót adtak a helyzetről. S a csehek is megkapták, amit akartak. A szerződés hamarosan a prágai szenátus elé kerül ratifikálásra, s a kiadott záróközlemény lábjegyzetében megjelent az a kitétel, amely szerint a visszamenőlegesség elve nem érvényesíthető, utólagos követelésekkel nem lehet előállni Csehországgal szemben. Ez diplomáciai utalás a Benes-dekrétumokra.
Az ír ügy azonban befolyásolhatja az európai posztok elosztását. A Bizottság elnökét már a júniusi európai parlamenti választások után ki kellene jelölni, s egyelőre ez is a hivatalos menetrend, amelyet azonban folyvást megkérdőjeleznek nyilatkozatok, hogy talán meg kéne várni az íreket, aztán a szerződés életbe lépését, s akkor nyúlni a személyi kérdésekhez. A néppárt jelöltje egyelőre a jelenlegi bizottsági elnök, José Manuel Barroso, de a szocialisták mintha emlegetnék pártelnöküket, Poul Nyroup Rasmussent is, ellenjelöltként.
S ha a brit konzervatívok kivonulnak a néppártból, s júniusban – mint várható – előretörnek az eurószkeptikus pártok, akkor a szocialisták akár győztesen is kikerülhetnek a parlamenti viadalból. De a NATO élére is kerülhet dán, méghozzá Fogh Rasmussen, a jelenlegi kormányfő. Az már tényleg elképzelhetetlen, hogy két dán álljon két fontos intézmény élén, s mindkettőt Rasmussennek hívják. Így a személyi találgatás még hónapokig folyhat.
