Mit keres Orbán Thatcher temetésén?
Azok között a külföldi méltóságok között, akik szerdán részt vesznek Thatcher temetési szertartásán, olyasvalaki is ott lesz, akiről sokan úgy érzik, nem lenne szabad képviselnie az országát. Orbán Viktor számára ezért menekülési lehetőségként kapóra is jön a londoni szertartás, amellyel elkerüli, hogy olyan kritikusokkal szemben kelljen megvédenie a sokat bírált legutóbbi alkotmánymódosítást, mint José Manuel Barroso, az európai Bizottság elnöke – írja a brit lapban hétfőn George Szirtes magyar származású brit költő és műfordító.
Ahogy Szirtes felidézi, az a negatív sajtóvisszhang, amelyet Magyarország kap, kormányzati állítások szerint a baloldali-liberális hazugságok eredménye. A kormány szerint Magyarország egy teljességgel normális ország, amely megy a maga dolga után. A kormánypártot, a Fideszt kritizálni a magyarok elleni támadás. „A Fidesz gyakorlatilag egyenlő Magyarországgal” – vonja le a következtetést a szerző.
A „hazugságok” – folytatja Szirtes – persze azóta terjednek, hogy a Fidesz 2010-ben hatalomra került, az elsöprő győzelem pedig lehetőséget adott Orbánnak az alkotmány megváltoztatására. Az EU három fő problémakört észlelt: a médiatörvényt, a bírók nyugdíjázását és a jegybank függetlenségének elfojtására tett kísérleteket. Amikor az EU nyomást gyakorolt, a magyar kormány apránként próbálta is eloszlatni az aggályokat, ám a legutóbbi, az alkotmánymódosítás után a helyzet olyan, mintha mi sem történt volna.
A Magyarország-szakértőket és magukat a magyarokat egy sor másik változás is aggasztja. A különféle bizottságokat és testületeket kormányhű emberekkel töltötték fel. Prominens színházigazgatókat rúgtak ki. Visszavettek a filmipar támogatásából. Rágalomhadjárat indult olyan nemzetközileg ismert személyiségek ellen, mint Heller Ágnes és az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre. Anyagi ínségre ítéltek rádió- és televízió-csatornákat, és szerte a médiában irtják az egyet nem értő hangokat. A nőknek azt mondták, térjenek vissza a fakanálhoz és szüljenek gyereket – emlékeztet Szirtes, aki szerint Magyarországon most mindenben annak kell érvényesülnie, amit a kormánypárt megfelelően „magyarnak” tart.
Ezzel párhuzamosan tolerálják az elvadult antiszemita és cigányellenes megnyilvánulásokat, beleértve a Fidesz-alapító Bayer Zsoltnak, a miniszterelnök jó barátjának az írásait. Néhány hete a kormány magas rangú kitüntetéssel díjazott három szélsőjobboldali személyiséget is, igaz, a nemzetközi felhördülés hatására az egyiket később visszavonták. Most olyan törvényeket hoznak, amelyek büntetik a hajléktalanokat.
Mint minden kormány, ez is azt állítja, hogy ő csak azokat a problémákat oldja meg, amelyeket az elődjétől örökölt. De ha ez így van – firtatja a szerző –, miért, hogy 2010 óta ilyen mértékben vándorolnak ki a képzett fiatalok? Néhány becslés szerint már félmillió magyar dolgozik külföldön, a számuk csak Nagy-Britanniában százezer körül lehet.
Tavaly Magyarországon a tantervet is megváltoztatták, így kerültek bele például háború előtti fasiszta írók, a náci Németország szövetségeseként ismert Horthy Miklósnak pedig szobrot állítottak. A Fidesz által megállapított nemzeti értékek – amelyeket oly könnyű „elárulni” azoknak, akik nem értenek egyet velük – mindent eltaposnak, ami az útjukba kerül. Ellenzék létezik, de a kultúrát és a politikát minden disszonáns hangtól megtisztítják. A kormány a gyorsítósávban tér vissza a harmincas évekbe.
És az a történet, amellyel a változások védelmében előállnak, úgy hangzik, hogy Orbán programjáról a liberális propaganda torzítja el a képet. De az, hogy a kormány már csak a nacionalista kártya kijátszásával tudja exkuzálni magát, a gyengeség jele. És lehet fogadni, hogy ezt a kártyát még újra és újra kijátsszák majd – állapítja meg a végkövetkeztetésében Szirtes.