A konzervatív Die Weltben Thomas Schmid, a lap szerkesztőbizottságának tagja írásában  – A magyarok haragja – kifejti: Orbán Viktor „keményen és autokratikusan kormányozza országát”, és nem fér kétség ahhoz, hogy a saját személyére szabott politikai rendszer kiépítésén dolgozik, mint ahogy ahhoz sem, hogy az uniós tagországban a hatalom a modernitás előtti korszakokat idéző módon koncentrálódik egyetlen személynél. Amikor Orbán „macska-egér játékot” próbál játszani az EU-val, akkor „virtuóz módon fejezi ki" a történelmi és aktuális okok miatt sok magyarban mélyen élő bizalmatlanságot a Nyugattal szemben – írta Die Welt szerzője. Schmid hozzáteszi, hogy a trianoni békeszerződés óta Magyarország begyakorolta, hogy haraggal tekintsen a Nyugatra, ezért könnyen lehet mobilizálni az EU-val szembeni fenntartásokat, és nem malőrnek számít, ha valaki megbotránkozást kelt az EU-ban, hanem nagy szerencsének, mert így „végre vagyunk valakik”. Schmid szerint még nem lehet tudni, hogy merre vezet Magyarország útja. Az viszont látható, hogy az ország "az egyeduralom és a demokrácia zagyvaléka", vezetői pedig az uralkodó hatalmában hisznek, és nem a szó és a párbeszéd erejében. Hangsúlyozta: az EU-nak a szankciós fenyegetések mellett azzal is meg kell próbálkoznia, hogy párbeszédbe vonja Magyarországot, mert így világossá teheti, hogy "Európa az együttélés iskolája, ahol mindenki profitál". Hozzátette: fontos szerepe van az Európai Néppártnak is, amelynek rendre kell utasítania a pártcsalád magyar tagját, amikor a demokráciából önkényuralmat épít.

A Neue Zürcher Zeitung svájci lap szerint Konrád György Európa és a nemzetállamok című könyve más Európa-könyv, mint a többi, nem az euróról és a brüsszeli bürokráciáról való panaszkodásról szól. A tekintélyes liberális konzervatív lap belföldi kiadásában Berthold Merkle azt írta: egy olyan kelet-közép-európai szemében, aki két diktatúrát túlélt, az unió a szabadság és a biztonság mentsvára. Konrád mindkettőt veszélyben, sőt részben kiiktatva látja hazájában, s e fejlemények felelőseként Konrád Orbán Viktort nevezi meg. Orbán rendszerét Konrád demokratúrának nevezi. Konrád leleplezi Orbánt és rendszerét, "számos példán keresztül mutatja meg, hogyan működik ma a magyar politika: függőségeken és szívességeken keresztül" – fogalmaz a szemleíró. Eközben Konrád a demokráciával szemben is bizalmatlanságot táplál, mert nézete szerint annak nincs eszköze a "fülkeforradalmak" veszélye ellen. Nem teljesen érthető azonban a lap szerint a szerzőnek az az elképzelése, hogy az értelmiségnek kellene egy második hatalmi kontroll szerepét betöltenie. Hozzátette: elkötelezett írásában Konrád azt nem magyarázza meg, hogy miért éppen a szellemi elit lenne a garancia a radikalizmus ellen. Végül megjegyezte: Konrád szerint a „propagandára és jóhiszeműségre épülő rendszer (...) előbb-utóbb összeomlik".

A Le Monde szerint a magyar fiatalok „a lábukkal szavaznak Orbán Viktor kormánya ellen”, amikor közülük egyre többen hagyják el hazájukat azért, hogy Nyugat-Európában tanuljanak vagy dolgozzanak. A KSH adatai szerint 2011 és 2012 között 61 százalékkal felgyorsult a kivándorlás üteme, s jelenleg a hivatalos adatok szerint 230 ezer magyar él az EU-ban a hazáján kívül. A lap szerint sokaknál a fordulópontot az jelentette, hogy a kormányzat minden állami támogatású diákot arra akar kényszeríteni, hogy legalább öt évig odahaza vállaljon munkát. Az Orbán-kormány számára gondot jelent, hogy a születések számának csökkenése mellett tömegessé vált az elvándorlás, mégpedig azért, mert a Magyarországnak járó uniós támogatásokat a demográfiai tényezők függvényében állapítják meg.

A magyar parlament május elején olyan törvényt fogadott el, amely szerint a külföldre távozottak gyermekeit a hazai népességhez kell számítani, ha valamennyi ideig már éltek Magyarországon. Eközben a hivatalos propaganda hazafias húrokat penget. Egy 2012 végén sugárzott televíziós reklám után, amelyben menő fiatalok azt bizonygatták, hogy milyen jó Magyarországon élni, az érettségi tételek közé olyan irodalmi szöveg is bekerült, amely a haza szépségét ecseteli. Az Összetartozás dala (Barackfa) pedig még a konzervatív sajtóból is ellenérzéseket váltott ki. A lap szerint a "hazafias giccs" hamarosan már nem lesz annyira idegen a magyar társadalomtól, miután a legliberálisabb fiatalok külföldre távozása erősíti az ultrakonzervatív és a szélsőjobboldali erőket. A diákok egyharmada egy 2012-es tanulmány szerint a "neofasiszta" Jobbikhoz érezte magát a legközelebb, amely a politikai preferenciákat illetően az első helyen áll az LMP és a Fidesz előtt a fiatalok körében. A lapnak az euroszkeptikus erők általános európai megerősödésével is foglalkozó cikkében Cécile Chambraud cikkíró kiemelte: "Magyarország az egyetlen uniós tagállam, ahol egy euroszkeptikus párt kormányon van". Példaként említette, hogy Orbán Viktor három éve rendszeresen támadja és a kommunista időkre utalva Moszkvához hasonlította az Európai Bizottságot, miután az bírálta a tekintélyelvű sodródását és a szabadságjogokat sértő politikáját.