Összeírni sem könnyű azokat az erdélyi magyarokat, akik a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) törvényhozási, országos kormányzati, megyei és helyi önkormányzati jelenlétének köszönhetően jelentős tisztségeket töltenek be - írja kolozsvári tudósítónk. Nem csupán a miniszterekről, államtitkárokról, megyei tanácselnökökről, prefektusokról és polgármesterekről beszélhetünk. A felelős funkciókhoz jutottak száma a felsoroltakét messzemenően meghaladja, hiszen számtalan központi és helyi állami ügynökség és igazgatóság élén is magyarok állnak. S akkor még egyetlen szót sem ejtettünk arról, hogy mindezeket a vezetőket kabinetvezetők, állam-, kormány- és miniszteri tanácsosok, titkárok és titkárnők, személyi asszisztensek és ügyintézők egész hada segíti munkájában, akik túlnyomórészt szintén magyarok.

Romániában tavaly immár második alkalommal történt meg 1990 után, hogy az országnak – a koalíciós egyeztetések nyomán – magyar miniszterelnök-helyettese lett. Akárcsak korábban, e tisztséget most is Markó Béla, az RMDSZ elnöke tölti be, akinek a hivatalában összesen tizenkét magyar államtanácsos, tanácsos és asszisztens tevékenykedik. Hasonló a helyzet Borbély László környezetvédelmi, Cseke Attila egészségügyi és Kelemen Hunor művelődési miniszter esetében, akiknek a munkáját 12, 8, illetve 8 kabinetvezető, tanácsos, asszisztens és titkár segíti.  Jelentős befolyással rendelkezik kormányzati szinten Gáti István kormányfőtitkár-helyettes, Borbély Károly gazdasági, Király András oktatási, Markó Attila kisebbségügyi, Moldován József kommunikációügyi és Niculescu Tóni külügyi államtitkár, akik összesen 12 magyar tanácsosnak és asszisztensnek adnak munkát. Fejlett apparátussal rendelkeznek a parlament két háza RMDSZ-frakciójának tagjai is. A kilenc szenátor összesen 14 szakbizottságban van jelen, s közülük Frunda György az emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság elnöke, Bokor Tibor pedig a művelődési, művészeti és tömegtájékoztatási bizottság alelnöke. Bukaresti és vidéki irodáikban a szenátorok összesen 19 irodavezetőt, tanácsost és titkárt foglalkoztatnak.

A 22 RMDSZ-es képviselő 23 szakbizottságban van jelen. Közülük Korodi Attila a külügyi bizottság elnöke, Kelemen Attila a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és élelmiszeripari bizottság alelnöke, Kötő József az oktatási, tudományos, ifjúsági és sport bizottság alelnöke, Varga Attila pedig az emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság alelnöke. A kezük alá 39 tanácsos, irodavezető és titkár dolgozik. A felsoroltakon kívül Asztalos Csaba az Országos Diszkriminációellene Tanácsot vezeti elnöki minőségben, Dávid Csaba az Országos Vízgazdálkodási Hivatal vezérigazgatója, Dáné Károly az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója, Demeter András István a Román Közszolgálati Rádió elnöke, Gáj Nándor az Országos Sport- és Ifjúsági Hatóságot vezeti (igazgató), Incze Zoltán az Országos Talajjavító Hatóságot (vezérigazgató), Kocsis András az Állatnemesítési és Szaporítási Országos Ügynökséget (vezérigazgató), Nagy Péter Tamás az Országos Állattenyésztési Igazgatóságot (igazgató), Ladányi Árpád Csaba a Pénzügyőrség vezérigazgatója, Lőrincz Csilla pedig a Környezetvédelmi Alap Ügyvezetőségének igazgatója. És folytathatnánk, ám elégedjünk meg azzal, hogy még a Nukleáris Tevékenységeket Felügyelő Országos Bizottság elnöke, Vajda Borbála is magyar. Felsorolni sem lehet persze azoknak a magyaroknak a nevét és a beosztását, akik alelnöki, vezérigazgató- vagy igazgató-helyettesi tisztségben állnak különböző állami hatóságok, ügynökségek, hivatalok, felügyelőségek, központi érdekű társaságok, tanácsok és bizottságok élén, sem pedig azokét, akik fontos állami vállalatok vagy intézmények igazgatótanácsának tagjaiként bírnak számottevő befolyással.

Hivatalaikban valamennyien sok más magyarnak is munkát biztosítanak. Akárcsak a megyei önkormányzatok élén álló magyarok: öt prefektus (Hargita, Kovászna, Hunyad, Szilágy, Vaslui megye), négy alprefektus (Arad, Brassó, Máramaros, Szatmár megye), négy megyei tanácselnök (Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár megye) és kilenc alelnök (Bihar, Brassó, Hargita – kettő, Kolozs, Kovászna – kettő, Maros, Szilágy megye). Meg aztán természetesen az a 185 magyar polgármester, akik kisebb-nagyobb városokat és községeket vezetnek.

Szlovákiában egyelőre tartanak a kormányváltás utáni pozícióelosztási alkudozások. Egy dolog azonban biztosnak tűnik: a magyarok csak jól járhatnak. Szlovákiában annak idején a két rendszerváltó párt, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) és a Független Magyar Kezdeményezés (FMK) teremtette meg azt a hagyományt, amely alapján a szlovákiai magyarok is jelentős közéleti tisztséghez juthatnak – emlékeztet pozsonyi tudósítónk. Ám Vladimír Meciar kormányra jutása után (1993–1998) a köztisztviselői posztokat – még a magyarok lakta déli járásokban is – a szlovák kormánypártok bizalmi emberei foglalták el. A helyzet Meciar 1998-as bukása után változott meg, amikor széles politikai spektrumú négypárti (jobbközép és baloldai) koalíció jött létre: ennek a Magyar Koalíció Pártja is tagja volt. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes, Miklós László környezetvédelmi miniszter lett, s több államtitkári posztot is az MKP jelöltje töltötte be. Négy év múlva a lista tovább bővült, hiszen Bugár­ Béla a pozsonyi parlament, Csáky Pál pedig ismét a kormány alelnöke lett. A politikusok mellett Czucz Istvánt a szlovákiai kőolaj- és gázvezetékeket üzemeltető Transpetrol, Hideghéty Ferencet pedig a Szlovákiai Földalap (SPF) vezérigazgatójának nevezték ki.

Ám Robert Fico 2006-os győzelme után visszaálltak a Meciar regnálását jellemző közéleti állapotok. A magyar nemzetiségű szakembereket még a járási hivatalok vezetői tisztségeiben sem tűrték meg. Az idei, júniusi voksolások eredményeként felállt jobbközép koalíciónak a Híd-Most is tagja. Bugár Béla ismét a pozsonyi képviselőház egyik alelnöki tisztségébe került, Simon Zsolt pedig újra agrármiszter lett.  Minden bizonnyal több országos, illetve regionális állami cégnek és hivatalnak is lesz magyar nemzetiségű vezetője, de a funkcióelosztással kapcsolatos egyeztetések még tartanak.

Ukrajnában a magyarok főként Kárpátalján töltenek be állami tisztségeket. A megye népességének 12 százalékát kitevő, 150 ezres magyar kissebség okán számos településnek van magyar nemzetiségű polgármestere. A nagyobb városok közül Munkácsot (Lengyel Zoltán) és Beregszászt érdemes kiemelni. Utóbbié Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, aki mostanság éppen a város magyar nevének visszaállításáért küzd. (A múlt héten a beregszászi városi tanács az 1990-es helyi népszavazás eredményére hivatkozva megszavazta Beregszász történelmi magyar nevének hivatalos visszaállítását, de a döntést megyei és országos szinten is jóvá kell még hagyni.) Az előző elnöki ciklusban (2005-2010) Kárpátalja megyének is magyar származású kormányzója volt a munkácsi születésű, Oleg Olodarovics Gavasi (Havasi) személyében, akit áprilisban váltott le Viktor Janukovics.(Pölhe Dóra)

Horvátországban a 4,5 milliós lakosság nagyjából 0,2 százalékát kitevő magyar kisebbség nagyon büszke arra, hogy alanyi jogon, közvetlenül választhat parlamenti képviselőt magának. Sajnos épp egy, a magyar kisebbséget képviselő politikus volt az első a horvát saborban, akit néhány évvel ezelőtt tetten értek, hogy a költségtérítéssel zsonglőrködik. Ádám Jenőt okirat-hamisítás és hivatali visszaélés büntettében találta vétkesnek az eszéki bíróság. A vád szerint 47 ezer kunát számolt el például telefonálásra, ám csupán 770 kunát tudott számlával bizonyítani. Utólag azzal magyarázkodott, hogy kölcsönkért telefonokról beszélt.

A meglehetősen nacionalista berendezkedésű Horvátországban a magyar nemzetiségű politikusok nagy álma tehát leginkább a megyei szintű politikai karrier, amihez a horvátok szavazatára, azaz sok összeköttetésre, és pénzre van szükség. A horvátországi nemzetiségi képviselők egyébként főképp a kormányzó pártokat támogatják, a kisebbségi juttatások ugyanis adhatók, nem pedig járnak arrafelé. Kicsit jobb a helyzet a szomszédos Szlovéniában, ahol a Muravidéken élő magyarok nemzeti kisebbségnek számítanak a területi őshonosság elve alapján, ezt pedig a szlovén alkotmányban is rögzítették. Bár a legutóbbi (2002) népszámláláskor alig több mint 6200-an vallották magukat magyarnak arrafelé – a valós adat ennek duplájára becsülhető – délnyugati szomszédunk mindig is fontosnak tartotta a jó kapcsolatok ápolását.

Így például a függetlenné vált Szlovénia első budapesti nagykövetévé a lendvai származású Hajós Ferenc alkotmánybírót nevezték ki. Ez a gesztus aztán épp úgy hatalmas vitákat váltott ki, mint ahogy az is, hogy a kisebbségi képviselők a mérleg nyelvének számíthatnak a szlovén parlamentben. Az ottani jobboldali pártok folyamatosan támadják a pozitív megkülönböztetésen alapuló képviseleti rendszert. Az élet furcsa fintora, hogy a magyarok kisebbségi jogainak kiszélesítését ellenző Szlovén Nemzeti Párt soraiban Miran Györek muraszombati, magyar származású politikus is helyet foglal. (Féderer Ágnes)