A két politikus közös akciójuk keretében Szentmargitbányán (Sankt Margarethen) elfedett egy közlekedési táblát, amely megtiltja a behajtást Fertőrákosról az osztrák oldalon fekvő községbe. A magyar küldöttség rövid időre el is távolította a tilalomjelzőt.

Fertőrákosnál nem csak Szentmargitbánya, hanem Fertőmeggyes (Mörbisch) felé is tilos a behajtás, de a tábla párja osztrák oldalon hiányzik. A magyar község Herzlich willkommen in Fertőrákos! (Szívből üdvözöljük Fertőrákoson!) üzenettel viszonozta a vendégszeretetet.

Az osztrák hatóságok azt állítják, hogy a bűnözéstől való féltükben húzták elő a kalapból forgalomkorlátozási elképzeléseiket. Makacsul nem veszik tudomásul, hogy tavaly december 21-én a magyarok előtt is felemelkedett a schengeni függöny. Azóta többször is előfordult, hogy az osztrákok útlevelet kértek a magyaroktól, megbírságolva azokat, akiknél csak személyi igazolvány volt. Háttérinformációk szerint Hans Niessl burgenlandi kormányzó soha nem volt elragadtatva Magyarország schengeni csatlakozásától, így nincs is ellenére az egyoldalú határzár.

Nem kevés történelmi irónia is rejlik a helyzetben, hiszen az 1989-es páneurópai piknik nevű békedomonstrációval éppen a Szentmargitbánya és a Fertőrákos között nemrég lezárt úton nyílt meg a határ az akkori NDK-ból érkező több ezer menekült előtt, akiket Ausztria tárt karokkal várt. Othmar Karas megengedhetetlennek nevezte, hogy a tilalom újabb formája jelenjen meg azon a helyen, ahol éppen azt kellene ünnepelni, hogy a vasfüggöny és a szögesdrót már a múlté. Reményét fejezte ki, hogy a forgalmi tábla problémáját fél éven belül megoldják. Szájer József utalt arra, hogy a behajtási tilalom ügyében már több levelet írtak. A legutóbbira nyáron azt a választ kapták, hogy a táblát rövidesen eltávolítják. Azóta négy hónap telt el, és semmi sem történt - mondta a Fidesz képviselője.

Mindig felsőbbrendű emberként kezeltek le minket az úgynevezett sógorok – mondta a napokban munkatársunknak a fertőrákosi átkelőnél egy nyugalmazott magyar határőr, aki húsz éve a karrierjét kockáztatva félreállt az úton áramló keletnémet menekültáradat elől. Számukra pontosan idáig tart Európa, és ezt meg is mutatják nekünk – mutatott a behajtani tilos táblára. Különösen dühítő – teszi hozzá egy soproni –, hogy ez egy új, és jó minőségű műút, semmi sem indokolja lezárását.

Trianon előtt itt futott a Sopron-Pozsony kereskedőút, amelyet valaha a rómaiak is használtak. A Fertő-tó keleti része sokáig mocsaras volt, így a cölöpökre épített út megépítése előtt rövidebb volt a tavat nyugat-felől, a dombokon át megkerülni a magyar országgyűlés egykori székhelye felé.

Most viszont csak osztrákok közlekednek a bekötőúton. Mert a sógorok bizony nem zavartatják magukat. A forgalom nem jelentős, de azért tíz percenként kigördül egy osztrák rendszámú autó a ligetes dombok felől. Már nem vásárolni járnak, mert az élelmiszerárak azonosak a határ két oldalán. Szolgáltatásokért viszont érdemes még átjönni. Nem csak fogászhoz, de fodrászhoz vagy manikűröshöz is jönnek, no meg természetesen enni, inni a soproni éttermekben.

Egy óra után egy magyar autós is megáll a határnál. A nyugalmazott határőrhöz fordulva kérdezi: igaz, hogy azok odaát 1000 euróra bírságolnak, ha elkapják az embert? A Sopron környékén terjedő pletykát megerősíteni senki sem tudja, de a magyar férfinek túl sok a kockázat. Negyedmillió forintja neki nincs erre az "osztrák rulettre", hát megfordul, és kerül 15 kilométert.

Három perccel később újabb osztrák autó érkezik a túloldalról.