Magyar nemzetstratégiával akarják felszámolni a szórványmagyarságot
Az ötletet Márton Árpád RMDSZ-es képviselő szerint Szász Jenő vetette fel a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának (KMKF) múlt heti ülésén. Márton szerint a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NKI) igazgatója arról beszélt, hogy kutatás tárgya lehetne, nem jelent-e alternatívát egyes magyar közösségek számára a helyben maradás ösztönzése helyett az „önkéntes területfeladás”. Szász nem részletezte, hogy Erdély magyarok által sűrűbben lakott területeire vagy egyenesen Magyarországra kellene-e áttelepülniük a beolvadásnak kitett közösségeknek. (Az utóbbi változatot nyíltan támogatta a kilencvenes években a Csurka István vezette MIÉP.)
Többen felhördültek a felvetésre, köztük a néhány éve indított székely-szórvány partnerségi program Kovászna megyei irányítója. Demeter László szerint körültekintő kutatást, nemzetstratégiai tervezetet az érdemelne, miként lehetne megmenteni és fenntartani évszázados műemlékeket, kastélyokat, templomokat, parókiákat, más közösségi épületeket a szórványban.
Szász Jenő lapunknak írásban elküldött válaszában rámutatott: a KMKF ülésén „a Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrejöttének alapvetéseit” ismertetve éppenséggel a szülőföldön való boldogulásról beszélt. – Ez az elmúlt évtizedekben egyes régiók esetében valójában a szülőföldről eltűnést jelentette, ezért megfogalmaztam, hogy az elkövetkezőkben egyfajta gyöngyhalász-politikát tartanék helyénvalónak az abszolút szórványban élő magyarok esetében. Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy a magyar nyelvcsaládba és kultúrkörbe tartozó, Magyarország határain kívül élő minden magyart számba kell vennünk, aztán pedig törődnünk kell velük – mutatott rá. Fontosnak tartotta közölni azt is, hogy Márton Árpád RMDSZ-es képviselő „tulajdonképpen egyedüliként nem igazán értette meg a mondandóm lényegét és összefüggéseit. Én azért vagyok felelős, amit elmondtam, azért viszont semmiképpen sem, amit a képviselő úr megértett.”
Az NKI igazgatója korábban az erdélyi Krónikának azt nyilatkozta: „Nem biztos, hogy például a Jászvásáron élő magyar anyanyelvű taxis vagy a galaci magyar vállalkozó, esetleg a petrozsényi magyar bányász vagy a bukaresti, magyar gyökerekkel rendelkező családok ugyanott kell, hogy felneveljék a gyermekeiket, akiknek beolvadása így jobban valószínűsíthető.”
Székely István lapunknak nyilatkozva emlékeztetett: a 2011-ben végzett népszámlálás előzetes adatai alapján megállapítható, hogy elindult egyfajta belső migráció a szélek felől a tömbmagyarság irányába. A jelenség elsősorban a fiatal generációt érinti.
A szórvány feladása nem először merül fel. Tőkés István nyugalmazott teológiai tanár (Tőkés László európai parlamenti képviselő apja) egy 2011-es lapinterjúban arról beszélt, hogy „meg kellene nézni, hol vannak a magyar élettér természetes határai”. Az interjúban utalt a Csoóri Sándornak írt levelére, amelyben (a Hitel folyóirat 2007. május 23-i száma szerint) azt írta: „a történelmi Erdély déli részét el kell siratni, s egyidejűleg megkeresni az ottani szórványmagyarság számára felkínálható és felkínálandó új egzisztencia felülről nyert ajándékát”. Elképzelése szerint a „természetes élettér” magába foglalná „azt a látomásos és jól körülhatárolt területet, melyet kiteljesedett anyaországunknak nevezhetnénk. Természetszerűen ugyanez vonatkozna az északi és a déli részekre is (Szlovákiában és Szerbiában).”
Az EMNP szerint sem az ördögtől való
Széles körű egyeztetést sürget csütörtökön keltezett állásfoglalásában az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egy életképes szórványstratégia kidolgozása érdekében. Az EMNP azzal kapcsolatban rögzítette álláspontját, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) múlt pénteki, budapesti zárt ülésén Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet vezetője a kisebb létszámú Kárpát-medencei magyar közösségek „kontrollált visszavonulásának”, „önkéntes területfeladásának” a lehetőségéről tett említést. Szerdai nyilatkozatában az EMNP alelnöke, Gergely Balázs sem tartotta „ördögtől valónak” azt a gondolatot, hogy a szórványközösségek tagjai, egyéni döntés alapján, Erdélyben maradva, egy tömbmagyar vidéket erősítve máshol telepedjenek le.
Csütörtöki állásfoglalásában az EMNP „a szülőföldön maradás és az ott boldogulás tekintetében a lehető legszélesebb körű konszenzus” kialakítását sürgeti a politikai szereplők, az egyházak és a civil szervezetek között. E konszenzus kialakítása érdekében az EMNP sürgős egyeztetést szorgalmaz. A párt álláspontja szerint Szász Jenőnek az erdélyi magyar szórvánnyal kapcsolatos kijelentései „a politikai árnyékbokszolásnak és a sehová nem vezető öncélú hadakozásnak biztosíthatnak táptalajt”, és azt bizonyítják, hogy Szász alkalmatlan a nemzetstratégiai kutatóintézet vezetésére. Az EMNP ugyanakkor egyes RMDSZ-es politikusok „túlbuzgó reakcióját” is eltúlzottnak minősítette. Az MTI kérdésére, hogy az állásfoglalással a párt alelnökének, Gergely Balázsnak is kívánt-e üzenni, Toró T. Tibor, az EMNP elnöke elmondta: Gergely Balázs nyilatkozata is tulajdonképpen a szülőföldön való megmaradásról szólt, és ennek a kiegészítéseként rögzítette, hogy ha valaki el kíván költözni egy szórványmagyar közösségből, egy másik magyar közösséget erősítsen.
