Egy szlovák dokumentumműsort hasonló érvvel 50 ezer eurós pénzbírsággal sújtottak.

Kendy Éva, a Magyar Magazin riportere a nyáron a csehországi Olomoucban készített riportot Esterházy Jánosról, s bemutatta azt a börtönt is, ahol a két világháború között tevékenykedő szlovákiai magyar politikus elhunyt. Megszólaltatta az egyik rabtársát is. Értesüléseink szerint egy szlovák történész tett panaszt a médiahatóságnál, aki szerint a tévériport egyoldalúan és elfogultan elevenítette fel a politikus életútját. Érdeklődésünkre Lovász Attila, a szlovákiai köztévé és -rádió nemzetiségi adásainak igazgatója elmondta: a fellebbezésről azután döntenek, hogy írásban megkapták a testület részletes indoklását.

Szlovákiában évek óta tart a vita az 1957-ben elhunyt felvidéki magyar politikus tetteiről, életművéről, miközben Oroszországban rehabilitálták őt, Varsóban emléktáblát helyeztek el, mert a második világháború során számos lengyel életét mentette meg. Idén októberben pedig az egyik legbefolyásosabb amerikai zsidó szervezet, a New York-i Rágalmazásellenes Liga (ADL) posztumusz Jan Karski Bátorság és Szolgálat Díjjal tüntette ki őt a szlovákiai és lengyel zsidók életének megmentéséért, továbbá azért, hogy 1942-ben egyedüli szlovákiai képviselőként szavazott a deportálások ellen.

Esterházy János 110 évvel ezelőtt született Nyitraújlakon. A két világháború között a csehszlovákiai Országos Keresztényszocialista Párt, majd pedig az Egyesült Magyar Párt ügyvezető elnöke, három éven át pedig prágai parlamenti képviselő volt. Az első bécsi döntés után az önállósult Szlovákiában maradt, s a pozsonyi parlament egyetlen képviselőjeként nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt. A második világháború utolsó napjaiban a Gestapo körözést adott ki ellene, de nem tudták elfogni, mert illegalitásba vonult. Nem sokkal később a csehszlovák hatóságok letartóztatták, majd átadták a szovjet katonai szerveknek. Moszkvába hurcolták őt, ahol tíz évi kényszermunkára küldték. Pozsonyban pedig távollétében háborús bűnösnek nyilvánították, és 1947-ben halálra ítélték.

A szovjet hatóságok az időközben súlyosan megbetegedett foglyot 1949-ben átadták a csehszlovák hatóságoknak, amelyek a büntetését életfogytiglanra, majd pedig huszonöt évnyi szigorított börtönbüntetésre módosították. A végletekig legyengült, súlyos tüdőbajban szenvedő politikus 1957. március 8-án halt meg a morvaországi, hírhedt mírovi börtönben. Titokban elhamvasztották, holttestét politikai parancsra az illetékesek nem adták ki, és évtizedekig még azt is titkolták, hogy hol rejtik a földi maradványait tartalmazó urnát. Végül leánya, Marfatti Esterházy Alice grófnő kérésére Karel Schwarzenberg cseh külügyminiszter derítette ki, hogy hamvait a prága-motolei temetőben a kommunizmus áldozatainak egyik közös sírjában találták meg.

A leánya a szlovák legfelsőbb bíróságon kérte édesapja perújrafelvételét, de kérését elutasították. Arra hivatkoztak, hogy a második világháború után hozott népbírósági ítéleteket nem lehet újratárgyalni. A Magyar Koalíció Pártja néhány éve május 15-ét – Esterházy János 1942-ben ezen a napon nem szavazta meg a zsidók deportálásáról rendelkező törvényt – a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánította.

Tavasszal Kassán, a múlt héten pedig Révkomáromban avatták fel a mellszobrát, Dunaszerdahelyen pedig domborművet lepleztek le. Nyitraújlakon három – szlovák, magyar és lengyel – nyelvű emléktáblán örökítették meg bátorságát és emberségét.

Nemrég a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) törvénytervezetet nyújtott be, amely megtiltaná, hogy Esterházy Jánosnak további emlékművet állítsanak. A magyarellenességéről elhíresült politikus szerint a politikus háborús bűnös volt, s nagyban hozzájárult az első Csehszlovák Köztársaság felbomlásához. Az indítvány azonban nem került napirendre.