Mindkét lap ismertette az 1944-es német megszállás 70. évfordulójára készülő emlékmű és a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójának a magyar holokauszt első tömeggyilkosságának, az 1941-es kamenyec-podolszkiji deportálásról alkotott véleménye kapcsán kialakult vitákat és tiltakozásokat. A Le Monde szerint a holokauszt-emlékév kapcsán az a kérdés, hogy hetven év elteltével rá fognak-e világítani a magyarok felelősségére a honfitársaik kiirtásában, vagy pedig azt a két diktatúra, a nácizmus és a kommunizmus áldozataira való emlékezéssel patetikus szövegekbe fojtják. A Le Monde megjegyzi, hogy a helyszínen, a Szabadság téren már van emlékműve a Budapest felszabadításakor elesett több tízezer szovjet katonának, egy Reagan-szobor az amerikai nagykövetség előtt, és az MTV volt székháza is, amelyet a „szélsőjobb militánsai” rohantak meg a 2006-os zavargások alatt.

A Libération a különböző magyarországi álláspontok ismertetése után úgy látja, hogy a Szabadság térre tervezett emlékmű tökéletesen megtestesíti a magyar nacionalista, jobboldali és a szélsőjobboldali narratívát, miszerint csak a németek és a nyilasok lennének a népirtás felelősei, mintha az csak 1944-ben a német megszállással kezdődött volna.

A Libération úgy látja, hogy az ügy rávilágít a hatalom cinikus kettős beszédmódjára. Szerzője, Florence La Bruyere felidézi, hogy decemberben a Magyar Rádió Életmentő történetek címmel sorozatot sugárzott, amelyben egyszer egy szociológus, Hantó Zsuzsanna elmesélte, hogy üldözött zsidókon „egészen példátlan társadalmi összefogás” segített, a magyar társadalom „elképesztő aránya” háromszázezer zsidót mentett meg 1944 nyarán. A műsorban a túlélő zsidók „hálátlanságáról” beszéltek, illetve arról, hogy ők maguk igen kevéssé siettek sorstársaik segítségére.

A múltnak ez a változatát – írja a Libération – Ungváry Krisztián azonban fikciónak tartja. A történész szerint Magyarországon nem volt  nemzeti összefogás a zsidók megmentéséért. Épp ellenkezőleg. Ahogy a lap Ungváryt idézi, százezernyi magyar húzott hasznot polgártársai deportálásából. „Magyarország megszállása után a német szervek legfőbb gondját nem a tömeges embermentés, hanem a magyar hatóságok fékezhetetlen deportálási dühe okozta” – írta a történész.

A Libération következtetése szerint a hatalom kettős beszédére az a magyarázat, hogy Magyarországon három hónap múlva parlamenti választásokat rendeznek. Hogy  győzzön, Orbán Viktornak a szavazótábort egyben kell tartania – a konzervatívokkal és szélsőségesekkel együtt.