Magyar EU-elnökség: bizalmatlanság megelőlegezve
Bár a hivatalos nyilatkozatok arra utalnak, hogy a magyar kormány nem hajlandó tudomásul venni az uniós elnökséggel kapcsolatban szaporodó aggodalmakat, a nyugtalanság nagyon is létezik, sőt, egyre inkább észlelhető Brüsszelben. Értetlenség fogadta már az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nyári missziójának kudarcát, illetve annak budapesti értelmezését, magyarázatát, illetve az ellentmondásos gazdaságpolitikai nyilatkozatokat. Aztán az állandó képviselet vezetőjének, Iván Gábornak a szeptember közepi lecserélését is – mindössze bő negyedévvel az elnökség indulása előtt. Az ilyesmi egyrészt nem szokás Brüsszelben, másrészt nyilvánvaló, hogy az Európai Unió súlyos kihívások előtt áll a gazdasági válság következtében. A krízist kellene kezelni, a vitákat mederben tartani, a spanyol-belga-magyar elnökségi trió programját megvalósítani, ehhez viszont állandó, felkészült stáb kell.
Számos egyéb, apró jel is keltett némi visszhangot. Például az, hogy az illetékes külügyi államtitkár hónapokon keresztül nem foglalta el hivatalát, s európai képviselőként, a poszt várományosaként látogatta az uniós intézményeket, csak éppen az ügymenet bénult meg. Ennél nagyobb horderejű azonban, hogy a kormány akkor látott hozzá a minisztériumi rendszer felforgatásához, amikor az egyébként több éve tartó uniós elnökségi felkészülés utolsó szakasza következett volna. Ám a közhivatalokból sok olyan szakértő, vezető is távozott, akik cselekvő részesei voltak a januártól várható feladatok kidolgozásának, rendszeresen jöttek Brüsszelbe a tanácsülésekre.
Ám az a budapesti döntés, hogy a magyar közigazgatást kell tükröznie az elnökségi munkának, már fejtörést okoz Brüsszelben, mert itt éppen az uniós intézmények, ezen belül a Európai Tanács működésének a logikáját kellene követni. Ráadásul, a továbbiakban minden magyar tárgyalási felhatalmazáshoz kormánydöntésre lesz szükség, ami igencsak csökkentheti az itteni tevékenység hatékonyságát. Iván Gábor zágrábi áthelyezése után arra számítottak azonban a brüsszeli bennfentesek, hogy ezzel a személycserével megelégszik a kormány. Úgy tudjuk, a Külügyminisztérium is így gondolta ezt. Ám Matolcsy György csúcsminiszter – mint beszámoltunk róla – csütörtökön értesítette Martonyi Jánost, hogy a maga frontján szinte mindenkit levált. Minthogy a pénzügyi csapat kulcsszereplő lesz a jövő év első felében az uniós gazdasági kormányzás gyakorlati bevezetése során, a jó kapcsolatokkal rendelkező, betanult csoport szétrobbantását sokan szerencsétlen lépésnek tartják, amelynek oka és célja egyaránt homályba vész. A többi tagországhoz hasonlóan Magyarország is növelte a brüsszeli stáb létszámát, ám az utolsó pillanatban megindított és széleskörűnek ígérkező személycserék homokot szórhatnak a fogaskerekek közé.
Nemrégiben nagyobb belpolitikai vitát váltott ki, hogy Göncz Kinga EP-képviselő Budapesten jelezni kívánta: a konzervatív frakciókban is megfogalmazódnak kétségek a felkészülést illetően. Erre Martonyi válasza az volt, hogy nemzeti összefogásra van szükség, és hogy nem kéne ilyen dolgokat híresztelni. Ám ettől még az aggodalmaskodó vélemények elhangzottak. Értesüléseink szerint a belgiumi multik lobbiszervezetének köreiből is hallhatóak olyan megjegyzések, hogy fontos szabályozási változásokat jobb lenne a magyar után következő lengyel elnökségre hagyni. Meglehet, a folyamatosságot és állandóságot nélkülöző itteni magyar EU-képviselet miatt mondják azt a bizottsági folyósokon is, hogy a lengyelek már most felkészültebbnek látszanak.
Enyhít-e ezeken a félelmeken, hogy sikerült kiválasztani azokat a magyar borokat, amelyeket Brüsszelben is felszolgálnak majd? Ez majd kiderül a jövő félévben, amint az is, indokolt volt-e a riadalom a sok szerencsétlen lépés láttán. Persze, a poharazgatás jó szolgálatot is tehet, oldhatja az esetleg meg-megakadó brüsszeli magyar ügyvitel okozta feszültségeket.
