Jövőre már megjelenik egy segédanyag a két ország történelemtanárainak magyar és szlovák nyelven. Készül továbbá egy honlap, s indul egy szakmai folyóirat is a még vitatott kérdések tisztázására – hangzott el a Balassagyarmaton csütörtökön kezdődött kétnapos szlovák-magyar múltértelmező konferencián.

A Nógrád Megyei Levéltár, a Füleki Vármúzeum, az Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Szlovák Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézete által, uniós támogatással szervezett programon Peter Weiss, Szlovákia budapesti nagykövete a két nép és a két ország partnerségét hangsúlyozta, ajánlva, hogy azt keressük ami összeköt minket. Heizer Antal, Magyarország pozsonyi nagykövete szerint a magyar és a szlovák történészek együttműködésnek utat szélesített a szeptember 10-i szécsényi miniszterelnöki találkozón elfogadott nyilatkozat egyik pontja, az, amelyik együttműködési tanácsról és a rendelkezésére bocsátandó pénzügyi alapról rendelkezik. Közös kutatásokat és azok publikálását ebből ugyanis fedezhetik.

Egységes tananyag kiadására azonban a történészek becslése szerint még tíz-tizenöt évet biztosan várni kell. Addig is megjelenhetnek adott korról párhuzamos értelmezések is. Jelenleg ugyanis a kölcsönös ismerethiány és a tévhitek sokasága jellemzi és keseríti meg a szomszédságunkat. A magyarok előtt például kevéssé ismert tény, hogy az 1910-es népszámlálási adatok szerint az akkor 70 ezres lélekszámú Békéscsaba a legnagyobb lélekszámú, 90 százalékban szlovákok lakta városnak számított, s hasonló volt a nemzetiségi arány akkoriban Nyíregyházán is. Azzal sem szembesülünk, hogy milyen sérelmeket okoztak a szinte kizárólag szlovákok lakta településeken élőknek a magyar helységnévadó egyletek.

És ugyanígy, a szlovák többség nem érti, milyen asszimilációs kényszert emlegetnek a felvidéki magyarok mondjuk a nyelvtörvény kapcsán. Északi szomszédaink ugyanis nem szembesülnek azzal a ténnyel, hogy száz évvel ezelőtt a mai Szlovákia területétén a lakosság 30%-a magyar volt, s ez az arány ma tíz százalékra csökkent. Nem szembesülnek azzal sem, hogy ami nekik repatriáció, az nekünk kitelepítés, s a kisantant tevékenységében mi nem egy demokratikus változás lehetőségét könyveltük el. A hiányos ismeretek sztereotípiákat, mítoszokat és legendákat eredményeznek, ezért fontos a fogalmak tisztázása és a forrásmunkák megismertetése.

A történészbizottság szlovák társelnöke Stefan Sutaj (a Szlovák Tudományos Akadémia Kassai Társadalomtudományi Intézetének igazgatója), illetve magyar kollégája, Szarka László (a komáromi Selye János Egyetem dékánja) szerint a nemzetértelmezés új szempontjaival, európai összefüggések beemelésével közelebb juthatnák egy egységes történelmi tananyaghoz. A regionális ismeretek bővítése ugyanebbe az irányba vezethet. Más-más ismeretanyagot kellene tanítani a történelemtanároknak Zalában és másokat Nógrádban. Amott a horvát és a szlovén, itt meg a szlovák népről, nemzetről, illetve az államiságról közölve sokkal többet.

Komárom