Háromlépcsős rendszert jelentett be José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kedden Strasbourgban a jogállamiság védelmében, de az nem sokban különbözik attól a módszertől, amellyel Magyarországot próbálta meg a brüsszeli testület visszaterelni az uniós fősodorba. A magyar ügyek is rávilágítottak arra, hogy az uniós intézményeknek nincs elég eszközük annak kezelésére, amikor a jogállamiság vagy a demokrácia megrendül egy tagállamban: csak az egyes uniós jogot sértő jogszabályokat tudja a bizottság megtámadni, vagy a végső soron szavazatfelfüggesztéssel járó hetes cikkhez lehet nyúlni. – Mit tegyen a bizottság, ha a jogállamiság leépülésének komoly veszélye forog fenn? – tette fel a kérdést Barroso, amire a közleményben próbáltak meg választ adni.

Az alapjogok jogállamiság nélkül olyanok lennének, mint az üres kagylóhéj – fogalmazott Viviane Reding EU-biztos Strasbourgban. Mint részletezte, ennek a hetes cikket megelőző eljárásnak a keretében először a bizottság megvizsgálná, valóban rendszerszerű fenyegetés éri a jogállamiságot. Ha igen, akkor egy hivatalos levél küldésével megkezdődik a párbeszéd az adott tagállammal. A tagállam válaszát figyelembe véve az EB ajánlásokat fogalmazna meg, hogy az határidőre orvosolja a problémát. A bizottság ezután megfigyelné az ajánlások végrehajtását. Ha nem hoz megoldás a párbeszéd, akkor indulhatna be a hetes cikk szerinti eljárás.

Reding szerint három alapelven nyugszik a bizottság megközelítése: csak a rendszerszintű fenyegetésekre reagál a bizottság (az egyes jogsértések maradnak a kötelezettségszegési eljárás keretében), minden tagállamot egyformán vizsgálnak, és az Európai Bizottságnak vezető szerepet kell betöltenie, noha elfogadnak tanácsokat például a Velencei Bizottságtól. Reding kérdésre válaszolva példaként említette, hogy rendszerszintű veszély lehet az alkotmánybíróság ellehetetlenítésének kísérlete Romániában, vagy a bírák függetlenségét ért fenyegetés Magyarországon.

Új réteget ad a rendszerhez, de nincs igazán értelme, hiszen a hetes cikknek is van „megelőző” ága – mondta lapunk kérdésére a bizottsági bejelentésről Nicholas Hernanz. A brüsszeli Európai Politikatanulmányok Központjának (CEPS) igazságügyekkel foglalkozó kutatója szerint a bizottságnak nem kéne visszariadnia a hetes cikk alkalmazásától. A hetes cikk első pontja ugyanis épp párbeszédet vázol fel, mielőtt az uniós intézmények valamelyike megfelelő többséggel megállapítaná, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti a kettes cikkben felsorolt alapértékeket.

A kutató szerint a keddi bejelentés jogi formába önti a már korábban használt lépéseket, de újdonságot nem nyújt. Hernanz hiányolja a független szakértők, a civil társadalom szerepét az eljárásból. A kutató szerint hasznos lett volna, hogy ha a bizottság az összes tagállamra kiterjeszti a Bulgáriával és Romániával kapcsolatban az igazságügyi reform, illetve korrupció elleni harc miatt működő uniós ellenőrző mechanizmust.

Fél lépés előre – értékelte eközben a bizottság közleményét Göncz Kinga szocialista EP-képviselő, akinek az igazságszolgáltatás értékeléséről szóló jelentéséről épp szerdán szavaz az Európai Parlament. Göncz hiányolta, hogy Reding nem vázolta fel, mit szeretne elérni a bizottság, mi várható ezen a területen egy esetleges szerződésmódosítás után. A képviselő a tagállamok folyamatos értékelését is hiányolja a bizottsági kezdeményezésből. Pozitívumként értékelte viszont, hogy „rendszerszintű” problémákat kezelne az EB, ami eddig nem lehetett érv. – Ez alapján könnyebben tudott volna lépni a bizottság – mondta Göncz a korábbi magyar ügyekre reflektálva, hiszen, mint mondta, nagyobb lett volna a nyomás a magyar kormányon.