Magániskolákban már sportolhatnak a szaúdi nők
Magániskolákban ezentúl sportolhatnak a nők – jelentette szombaton az oktatási minisztériumra hivatkozva az SPA szaúdi hírügynökség. A tárca döntése értelmében a diáklányok ezután edzhetnek és versenyeken is indulhatnak, ha betartják az iszlám törvénykezést, a saríát, és főleg a benne foglalt szigorú öltözködési előírásokat.
Hatósági szemhunyás mellett néhány a szaúdi magániskolában eddig is sportolhattak a nők, de testnevelés a tantervben nem szerepel. Bár az államtól elvileg független magániskolákról van szó, a saría miatt a rijádi kormány így is keményen beleszól az életükbe, a hatóságok nevezik ki az iskolaigazgatókat és adják a tankönyveket is.
Ettől függetlenül a szombati bejelentést sokan mérföldkőnek tartják: ahogy Aziza Jusszef, a rijádi Szaúd Király Egyetem professzora az AP-hírügynökségnek mondta, a döntés azt jelenti, hogy a magániskoláknak létesítményeket is kell biztosítaniuk, ahol a nők sportolhatnak, a magániskolákat pedig az állami intézmények is követni fogják. A jelenlegi állapotokra jellemző, hogy a nők számára fenntartott egyetemek közül egyedüliként a Noura bint Abdulrahman Hercegnő Egyetemen van sportlétesítmény, egy úszómedence és egy teniszpálya.
Nőként sportolni Szaúd-Arábiában a felső tízezer kiváltsága számít – azoké a nőké, akik megengedhetik maguknak, hogy hatalmas tagsági díjakért magánklubokba járjanak. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tavaly Rijádot sikerült rávennie, hogy az ország történetében először nőket is nevezzen az eddig csak férfiakból álló olimpiai csapatba. A két nő – egy futó és egy judoka – szerepléséről készült felvételeket a szaúdi televíziók azonban nem tűzték műsorra.
Bár ami a nők jogait illeti, a jelenlegi uralkodó, Abdullah király a reformok híve, miniszteri tanácsadó testületében, az ulemában sok konzervatív politikus van, aki azt mondja, a nőknek kerülniük kell a közéleti szerepvállalást elkerülendő, hogy zaklatásnak legyenek kitéve. Az ilyesfajta szólamok ellenére Szaúd-Arábiában több ezer orvosként és egyetemeken is, egy tavalyelőtti rendelet pedig szavazati és indulási jogot is adott nekik, elsőként a következő, 2015-ös önkormányzati választásokon. Szegregációra és diszkriminációra persze még rengeteg példa van, és a reformokkal együtt mindig korlátozások is életbe lépnek. Az uralkodó melletti konzultatív tanács, a súra 150 tagjából ugyan 30 nő, de őket most spanyolfallal akarják elválasztani a férfiaktól, csak tavaly óta van törvény, hogy nők vállalhatnak munkát a nők számára fenntartott üzletekben, az első szaúdi nő pedig idén áprilisban kaphatta meg a jogászi oklevelét – az még nyitott kérdés, hogy csak azért, mert nő, a hölgyet fogják-e a súra-tagokhoz hasonlóan diszkriminálni a tárgyalótermekben.
A diszkrimináció talán sehol nem tűnik annyira szembe, mint amikor utazni kell. A nőknek áprilisban engedték meg hogy biciklire és motorkerékpárra üljenek– ezt az ismert köpenyszerű viseletben, az abajában tehetik meg –, viszont Szaúd-Arábia a világ egyedüli országa, ahol a nők hivatalosan nem vezethetnek autót és az utcára sem léphetnek ki férfi kísérő nélkül. A törvény megszegéséért korbács jár; emiatt, hogy egy átlagos szaúdi nő a pénze 30 százalékát taxira költi – olyan taxikra, amelyeket csak férfiak vezethetnek. Ráadásul a jog nem minden: bár vidéken már megtűrt dolognak számít, ha egy nő a volán mögé ül, és személy szerint állítólag Abdullah király is támogatja, hogy vezethessenek, egy 2006-os felmérés tanúsága szerint a szaúdi nők nyolcvan százaléka úgy gondolja, hogy nők márpedig ne vághassák magukat csak úgy kocsiba – sofőrként legalábbis biztosan nem.
