"A tavalyi események megmutatták, hogy mindkét politikai reprezentáció (A Híd és a Magyar Koalíció Pártja) csak csoda folytán juthat parlamenti mandátumokhoz, ha pedig bármelyik a másik ellen kezd kampányolni, ne adj' isten mindkettő fölvenné ezt a kesztyűt, úgy kiütik egymást, hogy a koppanás hangját négy évig hallgathatjuk" - írja az És most? című jegyzetében Lovász Attila, a Pátria Rádió, a közszolgálati szlovák rádió magyar adásának igazgatója.

Lovász rámutat: A szlovákiai magyarság érdekképviseletéről időről időre komoly viták zajlanak a közélet egy részében, de aki jár az országban, aki figyel a templom, a kocsma vagy a főutca hangjára, bizony észrevehette, hogy az alapkérdés nem a képviselet minősége, hanem a képviselet maga. A szlovákiai magyar választó megszokta a politikai képviselet jelenlétét, szidja, szapulja egyik-másik adlátusát, de valószínűleg sose bocsátaná meg a felhozatali oldalnak, ha a képviselet parlamenti formája megszűnne.

"A képviselet maga tehát tét lesz – akár tetszik, akár nem. A képviselet megtorpedózása bármely formájának a gyanúja is elég lesz, hogy a magyar választó fütyüljön rá, s azt mondja, no jó, ez a történet nem rólam szól. Az MKP a kimaradás keserű piruláját megízlelte már, a néhai (nagy) MKP néhány képviselője pedig emlékezhet az 1992-es kiesésre" - jegyzi meg Lovász Attila.

"Ha nem akarják megízlelni ezt a pirulát ismételten is, akkor nem marad más hátra, mint a megegyezés valamely formája. Lehet büszkének, rátartinak, sőt számítónak és gyanakvónak is lenni, de egy valószínűleg Fico vezette kormányzás idején a képviselet maximalizálása a cél. Az együttműködés, kiegyezés bármilyen módja megnyugtathatja a  magyar választót. Lehet az koalíciós indulás, lehet egy jól kommunikált és világosan olvasható választás utáni összehangolt, együttműködő munka nemzetiségi alapkérdésekben, s – teoretikusan – lehetne a fúzió is..." - véli a szerző.

"Szép dolog az elvhűség, morális imperatívum is lehet, csakhogy a politika a kiegyezés, az érdekképviselet révén történő kiegyezés műfaja, nem a széplelkeknek való. A kormányzás pedig annak esszenciája, minden előnyével és keserűségével együtt. Ha ezt a magyar politikai érdekképviselet kínálati oldalán állók nem veszik számításba, akkor március 11-én a Két kicsi kecske című magyar népmesét politikai kommentárként közölhetjük ugyanitt" - zárja írását Lovász Attila.