Madrid: a félelem vak
A meghívottak között a távközlési szektortól (Telefónica) az áram és gázszolgáltatókon (Endesa, Gas Natural) át a feldolgozóiparig (a Zara és Mangó tulajdonos Inditex) és a bankokig (Santander, BBVA) valódi nagyágyúk képviseltetik magukat. Egy valaki viszont biztosan nem lesz ott: Mariano Rajoy, az ellenzéki Néppárt vezetője, aki szinte hetente szólítja fel a kormányt lemondásra és az előrehozott választások kiírására. Pedig nem biztos, hogy jól járna, ha a nyakába szakadna a kormányzás.
Az ír mentőcsomag inkább rossz, mint jó hír Madrid számára. Jelezte, hogy hiába magyarázta mindenki, hogy nem lesz több Görögország, s az ír és görög gazdaság között óriási különbségek vannak, mégiscsak eldőlt a második dominó az euróövezetben. Vagyis nincs semmi garancia arra, hogy ezt nem követi egy harmadik (Portugália), netán egy negyedik (Spanyolország).
A spanyol tőzsde zuhan, az állampapírok iránti kereslet lanyha, a kamatok pedig történelmi magasságokba emelkedtek. (A kétéves állampapírokra nagyobb kamatot kell fizetni, mint a tízévesekre, jelezve, hogy rövid távon óriási a bizonytalanság.)
– A félelem vak – fogalmazott a madrid nemzeti bank egy munkatársa az El Confidencial című spanyol internetes újságnak. Elena Salgado gazdasági miniszter hiába nyugtatja a piacokat: Spanyolország nincs veszélyben, hiszen a pénzügyi szektor alapvetően egészséges, mintha meg sem hallanák. Pedig a legtöbb elemző is úgy látja, hogy Spanyolországban alapvetően mások a gondok, mint az íreknél, és a madridi kormány - ha késve is - de nekikezdett a reformoknak.
A csődre a spanyolok esetében jobb nem is gondolni, mert nincs az az európai mentőalap, amely a károkat helyre tudná hozni. Az országnak jelenleg 120 milliárd eurónyi adóssága van csak európai bankoknál, jövőre 160 milliárdnyi államkötvényt szándékozik kibocsátani.
Spanyolország nem Írország, de van egy hasonlóság: az elképesztő ingatlanbuborék, amelynek kipukkanása óta 17 százalékkal estek az ingatlanárak (az íreknél 37 százalékkal), és a zuhanásnak még nincs vége. Ám a spanyol bankok európai összehasonlításban valóban jó állapotban vannak. Eddig egyetlen (egyházi kezelésben álló) takarékpénztárat kellett szanálni, a Latin-Amerikában erős hátországgal rendelkező nagy kereskedelmi bankok stabil lábakon állnak.
A madridi kormányt főleg a magas, 20 százalékos munkanélküliség aggasztja - és persze a költségvetés hiánya. Ez utóbbit az idén állítólag sikerül valamelyest lefaragni, de jövőre ismét 7 százalék körüli hiányt várnak. És ez csak a központi kormány deficitje, ehhez jön még az autonóm tartományok által felhalmozott adósság. Mindenki tudja, hogy a Franco halála után kialakított rendszert alapjaiban kellene átalakítani, de a politikai-nemzetiségi érzékenységek miatt senki sem mer hozzákezdeni. Kivált nem a hétvégi katalán választás előtt, amely akár eldöntheti a madrid kormány sorsát is.
