Michael Dobbs, a The Washington Post egykori riportere úgy érezte, igazán megérdemli a karácsonyi lubickolást 2004-ben, Srí Lankán. Még abban a szerencsében is része volt, hogy hotelmágnás fivére jóvoltából egy családi „magánszigetet” is körbeúszhatott az Indiai-óceánon.

Amit a cunami maga után hagyott. Utcakép Srí Lanka déli részén 2004 december utolsó napjaiban Yves Herman / Reuters

– Idilli, békés nap volt, amit csak el lehet képzelni. Ám amikor negyedtávig beúsztam a sziget körül, meghallottam a testvérem ordítását: „Gyere vissza! Gyere vissza!” – idézte fel emlékeit az AP-nek. Egy, karácsony másnapján az Indonéziához tartozó Szumátránál bekövetkezett, 9,2-es erősségű földrengés két óra alatt kétezer kilométert „futott be” az óceánon. Videofelvételek, köztük nyaralók amatőr filmjei szerint úgy sodorta el a téli nyárban a tengerparton pihenőket, mint durcás óvodás a játékait. Tizennégy országban mintegy 230 ezer ember lett a földrengés kiváltotta, mintegy 23 ezer Hirosimabomba pusztító erejének megfelelő cunami, azaz szökőár halálos áldozata. 1,7 millió ember kényszerült elhagyni otthonát.

Magyarországon kisebb botrányhoz vezetett 2005 januárjára, és a bangkoki magyar misszióvezető, illetve felettese „fejébe” is került, hogy az illetékes nagykövet a kérdéses időszakban nem tartózkodott állomáshelyén, majd visszatéréséről sem rendelkeztek. Aktivizálták viszont magukat még a segélyszervezetek és a nemzetközi közösség, 2005 legelején a Baptista Szeretetszolgálat kísérőjeként lapunk munkatársa is eljutott Srí Lankára, Ceylon szigetére, ahol maga is részt vett a segélyezésben.

Somogyi Ferenc akkori magyar külügyminiszter 2005 elején azt javasolta Brüsszelben, hogy a nemzetközi atomcsendegyezményben tiltott atomkísérletek észlelésére létrehozott rendszert használják fel a cunamik előrejelzésére is. Ezt indokolta, hogy e téren a magyar szakértelem ismert volt.

A szisztéma ugyanúgy működik, mint a hagyományos szeizmográfok és mikrofonrendszerek: a talaj rengését, a tengervízben, a talajban keltett hanghullámokat észlelik. A számítógépes programoktól függ, hogy a befutó jeltömegből a katonai-nemzetközi biztonságra nézve fontos, az atomfegyver-robbantásra jellemző jeltípusokat szűrik-e ki, vagy a földgolyó természetes rengéseinek tipikus képét. „Egyes államok képviselői korábban idegenkedtek a rendszer kettős (katonai-polgári) használatától (mondván, érzékeny adatok, katonai titkok szivároghatnak ki), ám a modern történelem legpusztítóbb, globális természeti katasztrófája után nincs erkölcsi alap az efféle elutasításokra”, írta tíz évvel ezelőtt a Népszabadság.

Az Indiai-óceánon már 2006-ra meghonosítottak egy előrejelzőrendszert. Ám a mérleg sajnos felemás ma is. 2012 áprilisában az indonéziai Banda Aceh, amelyet a leginkább sújtott a 2004-es cunami, felkészületlennek bizonyult egy 8,6-es erősségű rengésre. Hiába pumpáltak 28 országban 400 millió dollárt az előrejelző-rendszerbe, az nem vált volna be, ha jött volna újra a szökőár. – Korrupció és nem éppen elsőrangú felszerelés áll a felkészültségünk hátterében – fakadt ki a minap a The Bangkok Post egy thai illetékest idézve. Jonathan Lassa szingapúri elemző azt állítja: ha mégis lenne újabb szökőár, az eredmény ugyanaz lenne, mint 2004-ben.