Kémek a függöny mögött
A brit média egyik kedvelt kifejezésével „megalázó” vereséget szenvedett a kormány, amikor az ún. Különleges Bevándorlási Ügyeket Elbíráló Fellebbviteli Bizottság (Special Immigration Appeals Commission, SIAC) kedd délelőtt nyilvánosságra hozta döntését: a 26 éves Katia Zatulivetert nem toloncolhatják ki a szigetországból.
Mint arról lapunk is beszámolt, a brit elhárítás egy évvel ezelőtt Gatwick repülőterén vette őrizetbe a fiatal nőt, akit azzal gyanúsított meg, hogy az orosz titkosszolgálat „alvó” kémeként dolgozott. Az MI5, az elhárítás meggyőződése volt, hogy a csinos, fiatal Zatuliveter szándékosan környékezte meg a szoros moszkvai kapcsolatokkal rendelkező, Putyin-párti liberális demokrata politikust, Mike Hancockot, akinek négy éven át volt a szeretője. Az immár 65 éves portsmouthi parlamenti képviselő elvben ideális célpont lett volna az orosz kémszolgálat számára. Nem elég, hogy a befolyásos nemzetvédelmi bizottság tagja, hanem közismert szoknyavadász. Alig néhány hónappal a Zatuliveter-affér kirobbanása előtt őrizetbe vették, majd feltételesen szabadlábra helyezték, mert állítólag erőszakos nemi közösülést kísérelt meg egy dél-angliai választókörzetéhez tartozó nővel szemben.
A csinos, fiatal „Kátya” Hancock parlamenti asszisztenseként kapott munkát 2006-ban, melyre nyilván alkalmas volt, hiszen menetközben a Bradfordi Egyetemen folytatott posztgraduális tanulmányokat, és a UK Defence Forum védelmi tanácsnál is gyakornokoskodott. Feltételezhető, hogy mielőtt a képviselő alkalmazhatta és parlamenti belépővel láthatta volna el, alapos biztonsági átvilágításon kellett átesnie. Hancock egyébként gáláns volt: havi 500 font apanázst nyújtott ifjú barátnőjének.
A háromtagú döntőbíróság többnyire zárt ajtók mögött, a gyanúsított távollétében tárgyalta meg a kitoloncolási ügyet. Amikor egyáltalán beengedték a média néhány tagját az eljárásra, a tanúként meghallgatott titkosszolgálati szakértők egy elfüggönyözött fülkéből szólaltak meg. Zatuliveter adu ásza gondosan vezetett naplója volt, melyben részletesen beszámol szerelmi ügyeiről, köztük a nálánál évtizedekkel idősebb, szakállas politikus iránti érzelmeiről, sőt, kapcsolatuk szexuális jellegéről is.
A brit titkosszolgálat hamisnak, utólag elkészítettnek tartja a naplót, ám nem tudta megcáfolni annak hitelességét. Mint erről a BBC online hírszolgálata beszámol, Zatuliveter ügyvédei találtak egy amerikai szakértőt, aki a tinta állagának változásából pontosan datálni tudta volna a napló bejegyzéseit. A védelemnek nem állt azonban rendelkezésre a 24 ezer dolláros honorárium, illetve úgy gondolta, bizonyítsa be a Belügyminisztérium a visszaélés tényét. A Szentpétervári Egyetemet végzett szőke nő ügyének eredetileg nem segített, hogy Hancock előtt és után egy holland diplomatával és egy magas rangú Nato-tisztviselővel is bensőséges viszonyra lépett.
A Belügyminisztérium egy szóvívő útján „csalódottságának" adott hangot, amiért nem sikerült meggyőzni a bíróságot arról, hogy Katia Zatuliveter veszélyt jelent a brit nemzetbiztonságra. A döntőbíróság elismerte ugyan, hogy „alapos ok volt a gyanúra”, mégsem támogatta a nő kiutasítását. Míg Zatuliveter „nevetségesnek” nevezte a vádakat a tárgyalás során, védője, Tim Owen érzékletesebben fogalmazott. Mint mondta, az MI5 nyomozói sokkal inkább emlékeztettek a Peter Sellers alakította Jacques Clouseau felügyelőre a Rózsaszínű párduc című filmből, mint a több John le Carré-krimiben szereplő George Smiley ügynökre.
