Lieberman gyors visszatérést ígér
Hivatalosan is lemondott hivataláról Avigdor Lieberman izraeli miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter. Az ötvennyolc éves politikus az izraeli politika egyik legellentmondásosabb alakja egy vádemelés miatt volt kénytelen távozni a kormányból. Lieberman azonban nem lépett ki a politikából: továbbra is elnöke maradt a Likuddal választási szövetséget alkotó Izrael az Otthonunk pártnak. Vasárnap azt nyilatkozta: a lehető legrövidebb időre vett ki szabadságot. A vádemelés ellenére továbbra is második helyen áll a jobboldal Netanjahu vezette listáján, s bizonyosan bekerül a törvényhozásba a január 22-i választáson.
A vádak szerint szerint a külügyminiszter elősegítette országa korábbi minszki nagykövetének hivatali karrierjét, így hálálva meg, hogy a diplomata olyan dokumentumokat adott át neki, amelyek az ellene (Lieberman ellen) folyó nyomozással voltak kapcsolatosak. Kemény korrupciós ügyben nyomoztak ellene. Azt gyanították, hogy a politikus sékel-milliókat kapott Michael Chernoy orosz-amerikai-izraeli milliárdostól. A kalandos sorsú és botrányos ügyeiről elhíresült vállalkozó pályázott az izraeli állami Bezeq telefontársaságra is. A minszki nagykövet és Chernoy is Liebermannal azonos körből származik: a volt Szovjetunióban születtek, nevelkedtek, majd Izraelbe kivándorolva értek el karriert.
Az eddigi külügyminiszter 1978-ban, 20 évesen érkezett Kisinyovból (ma Chisinau, Moldova) Izraelbe. Már tanulmányai alatt bevetette magát a politikába, a Likud diáktagozatában ténykedett. Netanjahu első kormányában a miniszterelnöki hivatalt vezette. Majd kilépett a Likudból és megalapította pártját, amely az orosz ajkú bevándorlók képviseletét tűzte ki céljául. Nem ez volt az első ilyen párt, de Lieberman határozott vezetői stílusával, diktatorikus módszereivel erős politikai centrumot teremtett a volt Szovjetunióból érkezett egymillió izraeli polgár közegében.
A kilencvenes évek óta az izraeli politikában a bal-jobb választó vonalat a palesztin-kérdéshez való viszony dönti el. A másik határ az állam vallásos, vagy világi jellegét szorgalmazó rétegek között húzódik. Az „oroszok” erősen arab-ellenesek és jobboldaliak, ugyanakkor többségük szekuláris, sokan vegyes házasságban élnek, vagy egyszerűen vallástalanok, nem akarnak alkalmazkodni a rabbinátus előírásaihoz. (Kedvelik a sertéshúst.) Amikor Liebermant szélsőjobboldalinak nevezik, az csak politikai állásfoglalásainak egy részét érinti. Az eddigi külügyminiszter harminc éve él a 67-es háborúban elfoglalt területen épült településen, sokszor idézik azonban a kijelentését, hogy tudomásul venné, ha a palesztin állam megalakulása miatt fel kellene adni lakóhelyét. Pártja a kétállamos megoldást támogatja.
Ám Lieberman azzal kkeltett botrányt, hogy olyan területcserét javasolt, amelyben a 1967-es határokon belüli arabok által lakott körzeteket adtak volna át az új arab államnak - cserébe a megszállt területen épült településekért. Ha nem így lenne, akkor szerinte az araboknak másfél, a zsidóknak fél államuk lenne a rendezés után. Izraelnek egymillió arab polgára van. Lieberman ötlete nagy vihart kevert, s a konszolidált politikusok elutasították ezt javaslatot. Az sem hozott nagy sikert, amikor az Izrael, mint demokratikus zsidó állam iránti hűségeskűt kért volna az araboktól. Lieberman egyébként elvárná, hogy az arabok is teljesítsenek kötelező katonai szolgálatot a hadseregben. Ezt eddig csak önkéntesen tették. A kisinyovi születésű politikus gyakran támadta brutálisan a Palesztin Hatóságot és elnökét: azt mondta, hogy tárgyalási szándékuk nem őszinte, voltaképpen Izrael megsemmisítésére törekednek és támogatják a terrorizmust. Egyébként sem vádolható azzal hogy komolyan venné a politikai korrektség követelményét. A kneszetben gyakran nevezte arab kollégáit bohócnak, terroristának.
Lieberman enyhe ítéletre számít, hogy utána ismét bevetheti magát a politikába. Szinte bizonyos azonban, hogy ha vissza is tér, már nem lesz olyan erős, mint eddig: Netanjahunak új szövetségest kell keresnie.
