Akinek három gyereke van, az már a családi pótlékból is nyugodtan megélt. A 6,6 milliós országban a gyermekek születése után hétezer dolláros egyszeri támogatáshoz juthattak a szülők, akik kamatmentes lakás- és autóvásárlási hitelre is számíthattak. Az ifjú házasok 64 ezer dolláros állami támogatásban részesültek. Az ingyenes oktatás mellett a literenként alig 25 forintnak megfelelő benzin és szinte ingyenes lakásrezsi is kényeztette a lakosságot. (A vízért fizetni kell, de az áramért nem.)

– Viszont Tripoliban nem volt egy színház sem, mozi is csak elvétve, így azt hiszem, az unalom is szerepet játszhatott a rendszer megdöntésének vágyában – mondta az újságíró, hozzátéve azonban, hogy Kadhafi sajátos hóbortjai is ingerelhették a lakosságot: például betiltotta a két ütővel való dobolást, mert azt nyugati mételynek tartotta, így az utcákon egy ütővel verték a dobokat. – A nyugattal való rossz viszony idején korlátozottan lehetett korszerű műszaki cikkekhez jutni országon belül, de a rendszer lehetővé tette, hogy tömegesen Máltában vásároljanak a líbiaiak, amiből a szigetország egyébként nagy hasznot húzott – mondta az újságíró. Hosszú távon azonban társadalmi problémát jelentett ez a fajta jólét, amely nem ösztönzött tanulásra és munkára. (Igaz, a külföldi tanulmányok esetén is lehetőség volt arra, hogy azt teljes egészében az állam fizesse.)

Az orvosok nagy számban Oroszországból és Ukrajnából érkeztek, de a fizikai munkát is vendégmunkások végezték. – A helyiek közül rengetegen csak valami alibi munkát végeztek, a lényeg, hogy volt róla papír, ami alapján jogosult volt a fizetésre és a juttatásokra. A munkanélküliség azonban így is magas volt, elérve a 30 százalékot, igaz, szegénységi küszöb alatt így is a lakosság alig hét százaléka élt. (A munkanélküli segély fél évig jár, 730 dollárnak megfelelő összegben.) A kényeztetés azonban nem segített Kadhafin: februárban már hiába ígért 150 százalékos fizetésemelést a költségvetési alkalmazottaknak és családonként 400 dolláros támogatást a költségvetési hozzájárulással lenyomott áron forgalmazott élelmiszerek mellé, a NATO légierejével megtámogatott bengázi lázadók már nem kívántak megegyezni a „zöld forradalom” ezredesével.

– Pedig az ország jó ideig nem fogja elérni azt az életszínvonalat, amelyet Kadhafi rezsimje biztosított azoknak, akik nem léptek fel politikai követelésekkel – mondta az Oroszország Hangja arab osztályának munkatársa. Líbia egy főre eső GDP-je 14 ezer dollár (Magyarországé 18 ezer), ezzel az ország az afrikai kontinens ötödik legmódosabb országa volt. 46 milliárd hordós olajtartaléka a legnagyobb a kontinensen (ez 55 ezer milliárd köbméter földgázzal párosul), ráadásul a készletek olcsón felszínre hozhatók: a költség helyenként alig egy dollár hordónként.