A gazdasági kapcsolatok is szerepet játszottak Matteo Renzi olasz kormányfő múlt heti moszkvai útjában, de a vizit elsősorban a líbiai válsággal függött össze. Az észak-afrikai országban uralkodó kaotikus állapotok, a Földközi-tengeren keresztül érkező menekülthullám egyre súlyosabb belpolitikai problémákat okoz a tavaly február vége óta hivatalban lévő balközép politikusnak. Oroszország az ENSZ BT állandó tagjaként megkerülhetetlen szereplő egy tervezett nemzetközi fellépésben. Arról nem is szólva, hogy Moszkva jó viszonyt ápol Kairóval, Vlagyimir Putyin egy hónapja járt ott, és Egyiptom szintén kulcsfontosságú tényező Líbia kapcsán – erről Marco Siddi, a Finn Külügyi Intézet (FIIA) kutatója beszélt lapunknak.

Renzi és Putyin a tárgyalásuk utáni moszkvai sajtóértekezleten Sergei Karpukhin / Reuters

Siddi nem tagadta, őt is némileg meglepte Renzi váratlan moszkvai látogatása. Olaszország hangsúlyozottan privilegizált viszonyt ápolt Oroszországgal, ezt a kapcsolatrendszert alaposan felbolygatta az ukrán válság, a Krím annektálása és a kelet-ukrajnai háború. Az olasz politika sokáig vonakodott felsorakozni az Oroszországgal szembeni közös EU-s vonalhoz, a Malaysian Airlines utasszállító gépének tavaly júliusi lelövése a szakadárok által ellenőrzött terület fölött azonban megváltoztatta Róma hozzáállását.

Az olasz gazdaság sokat vesztett az ukrán válsággal, az uniós szankciókkal és az orosz ellenszankciókkal. Míg a két ország kereskedelmi forgalma 2013-ban elérte a 28 milliárd eurót, tavaly az árucsere mindössze 24 milliárd euró volt.

A Bécsi Diplomáciai Akadémián végzett, Oxfordban és Edinburghben is nemzetközi tanulmányokat végzett Siddi hallott arról, hogy Renzi moszkvai útját a magyar sajtóban úgy magyarázzák, hogy az olasz kormányfő magyar kollégájának a nyomdokaiba lépett. Az olasz kutató ilyen messze nem menne: bár Renzi Moszkvában tartózkodott attól, hogy harsány szavakkal ítélje el az Ukrajnával szembeni orosz politikát, az elmúlt több mint hét hónapban tartotta magát az uniós vonalhoz, nem nyilatkozott olyanokat, hogy az EU lábon lőtte magát az oroszokkal szembeni büntetőintézkedésekkel. Miközben Renzi a minszki megállapodások betartását sürgette, komoly gesztust tett Putyin ellenzéke felé azzal, hogy virágcsokrot tett oda, ahol február végén lelőtték Borisz Nyemcovot.

Mintegy ötszáz olasz vállalatnak – köztük a FIAT-nak, a Pirellinek, a Ferrerónak vagy az Indesitnek – komoly beruházásai vannak Oroszországban, az olasz bankok és biztosítótársaságok is jelen vannak az orosz piacon. Olaszország kőolajimportjának 15, földgázbehozatalának 30 százaléka származik orosz forrásból. Az olaszok a kezdeményezői voltak a tervezett Déli Áramlatnak, igaz, tavaly november közepén Federica Guidi gazdasági miniszter volt az, aki azt nyilatkozta, hogy a gázvezeték megépítését nem tekintik prioritásnak. Az Eni és más olasz energetikai vállalatok természetesen érdeklődnek a Törökországba menő orosz földgázvezeték és annak Európa felé való meghosszabbítása iránt. Ezek a témák is napirenden voltak Moszkvában, de Renzi nem kötött semmilyen új energetikai megállapodást –hangoztatta Siddi.

Majd azzal folytatta, hogy a líbiai káosz komolyan veszélyezteti az észak-afrikai állam kőolajexportját, amelynek több mint húsz százalékát Olaszország veszi meg. Renzi moszkvai útjának további motivációja lehetett, hogy az olasz sajtó rendkívül kritikus mind a kormányfővel, mind az EU vele „összekötöttnek” tekintett külügyi főképviselőjével, Federica Mogherinivel. A bírálatok szerint a Renzi–Mogherini duót lenyomja az Angela Merkel–Francois Hollande német–francia páros. A moszkvai vizit a maga módján azt volt hivatva demonstrálni, hogy Renzi igyekszik kezdeményezni és az olaszok számára oly érzékeny líbiai témát napirenden tartani.