Miért olyan nagy ügy a chongqingi párttitkár leváltása, hogy a világlapok címoldalára kerül? Azért, mert viszonylag kicsi a fluktuáció a kínai legfelső vezetésben, így minden mozdulatot teleszkópokkal vizsgálnak a hírelemzők, hátha lehet belőle következtetni a jövőre. Bo Xilai ráadásul nem egyszerű tartományi szintű párttitkár volt, róla mindenki tudta, hogy az elit ligában játszik. Ezért nehéz megítélni, mi is történik pontosan. Vajon évtizedes játszma végi leszámolásról van szó, vagy csak egyszerű politikai balesetről?

Bo Xilai, a chongqingi párttitkár. Az ambiciózus politikus kiverte a biztosítékot Pekingben

Bo Xilait évtizede úgy emlegetik a megfigyelők, mint a hamarosan – várhatóan – a párt, majd az ország élére kerülő Xi Jinping legfőbb ellenlábasát. Ez Kínában sosem két individuum versengését vagy összecsapását jelenti, hanem két elit csoportét, minek következtében egy kudarc bár elsöpörheti az adott személyt, a csoport számára legfeljebb taktikai visszaesés. Vagyis Bo lehet, hogy lényegében befejezte politikai pályafutását, de a mögötte állók nem. Ezért van, hogy az ideiglenesen most a helyére lépő Zhang Dejiang ugyanezt a társaságot reprezentálja.

Lehet azonban, hogy Bo leváltása egyszerűen elkerülhetetlen volt. Állítólagos jobbkeze, Wang Lijun alpolgármester és rendőrfőnök egyelőre tisztázatlan okokból az egyik amerikai konzulátusra menekült, majd egy nap után kijött, és őrizetbe vették. Majdnem mindegy, hogy mi a motiváció, annál nagyobb bűnt, mint hogy egy hivatalos kínai személy az amerikaiakhoz meneküljön, nem lehet elképzelni. Bo valamit rosszul csinált, ha ez a szégyen megeshetett.

Bo Xilait egy ideje körüllengi a konzervativizmus vagy balosság vádja és levegője. A chongqingi televízió egyik csatornája forradalmi operák dalait sugározza, Bo sokat hivatkozik a forradalmi értékekre, miközben kíméletlen küzdelmet indított a korrupció és a szervezett bűnözés ellen. Jeles képviselője annak az eszmének, amely felhívja a figyelmet a növekvő társadalmi különbségekre. Ugyanakkor persze semmi jelét nem adja annak, hogy valamiféle maoista megoldásokon törné a fejét. Mégis mindenki rá gondolt, amikor ezen a héten Wen Jiabao miniszterelnök egy sajtótájékoztatón arról beszélt: ha nem lesz politikai reform, akár új kulturális forradalom is elképzelhető.

A Nyugat számára talán a legnagyobb talány, hogy mi járhat egy kínai vezető fejében, amikor kimondja azt, hogy „politikai reform”. Ha tippelnem kellene, akkor ez itt és most sem jelent többet, mint hogy hatékonyabbá kell tenni a vezetést, a korrupció elleni küzdelmet és a szociális feszültségek kezelését.